Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

kor már csak két és fél gyönge zászlóaljból állt. A fél zászlóalj a másik kettőbe olvadt, s a mi negyedik (IV.) menetzászlóaljunk mint III. zászlóalj nyert beosztást. Kora reggel folytattuk utunkat a Lysa Gora felé. Általános helyzet: október 23-26-ig az 1. hadseregünk Ivangorod várát támadta. A Visztula bal partján előnyomuló X. hadtestnek az 1. hadsereghez kellett volna erősítésként csatlakoznia, de nem érkezett be, mert az ellenség Opatów felé visszaszorította. A Varsó alatti német hadsereg is visszavonult a nagy nyomás következtében október 25-én.

Mikor az 1. hadsereg jobb szárnyát, a 37. honvéd hadosztályt - az oroszoknak a Visztulán való átkelése folytán - a NW. Alesandryánál (kb. 20 km Ivangorodtól délre) részben bekerítették, részben tért vesztett s a kozák csapatok pedig hátban a vonatrészeket támadták, a helyzet tarthatatlanná vált s felsőbb parancsra elrendelték az általános visszavonulást.

Tekintve a kis harctávolságokat: 200-300 lépés és a nyílt terepet, visszavonulásunk sok áldozatba került. Az ezred négy géppuskás osztaga (8 géppuska) odaveszett. Szerencsénkre a nagy ködben, a borús időben az ellenség erői is összekeveredtek, ezáltal október 30-ig az üldözés is gyengébb volt. Október 30-án a 33. gyaloghadosztály - ennek a kötelékébe tartoztak a huszonhatosok is - a Lysa Góra-i magaslatokon az utánuk nyomuló ellenséggel szembeni felvételiállást rendelt el. 30-án éjjel sikerült lövészárkainkat kiépíteni. Friss lövészárkaink azonban az ellenség ágyúzása következtében sorra beomlottak. Drótakadályunk se volt. Bár éjjel kisebb rajtaütésekkel nyugtalanítottak, de ezeket visszavertük. November 1-én reggel tüzér60