Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

hogy az ellenség teljesen visszavonuljon a San túlsó oldalára. Azonban a muszka az éjjeli sötétség leple alatt csendben visszavonult. Itt a folyó hosszában egy szélesebb víztározó terült el, mely alkalmas fedezékek kialakítására. Az I. és II. zászlóalj még a reggeli ködös időben sértetlenül megérkezett a víztározóhoz. Az ezred többi része már nappal vonult fel, ezért sokat szenvedett az ellenség tűzcsapásaitól. Skowierzyn körzetét, az egyes tanyákat, a legkisebb parasztudvarokat is, valamint minden egyes mozgó csoportot heves tűz alatt tartott az orosz tüzérség. Délután a III. zászlóalj is előnyomult a víztározóig, ezáltal október 8-án estig az egész ezred elfoglalta a kijelölt San menti vonalát. Időnként esett az eső s az állóharcra jellemző tevékenység, a csetepaté, meg a tüzérségi harc váltakozva folyt, miközben a tározónál beástuk magunkat. Ilyen volt a helyzet október 9-én is. Az ezred sávját a folyó felső folyása felé tolták el s 9-éről 10-ére virradó éjszaka itt két színlelt támadást hajtottunk végre. Ez azt a célt szolgálta, hogy a 37. honvéd hadosztálynak a tervezett Sanon való átkelését álcázza. Ez utóbbit azonban az áthajózási eszközök hiányossága miatt elhalasztották.

Még négy napig maradtunk a Sannál. Az állandó esőzés a nagy fáradtsággal kiépített állásainkat tönkre tette, s mi ott maradtunk védetlenül és átázva. Éhségünket csak az esti órákban tudtuk lecsillapítani, midőn a tábori konyha behatolhatott állásaink közé. Még alkalmat kerestünk, hogy a folyón Czekajnál és Radomyls-nél átkeljünk, azonban e kísérletünk nem sikerült.

55