Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

tüzérségünk szándékát megakadályozta. Szeptember 20-án hajnali 3 órai indulással erős menet után a Przeczlaw melletti Wisloka hídnál foglaltuk el új védelmi állásainkat; csak Piszachich százados 15. százada maradt vissza, hogy megfigyelje az ellenség felvonulását. Zuhogó esővel kezdődött ez a magányos vasárnap. Menetelő századaink már kora reggel megpillantották az előző állásaink felé nyomuló oroszokat. Ezért felderítő járőröket küldtek ki, kik helyenként az ellenség előretolt részeivel meg is ütköztek, miközben a mieink öt foglyot ejtettek. Legfőbb ideje volt visszavonulásunknak, mivel a körülöttünk fekvő erdők már visszhangoztak az oroszok tömegétől és minduntalan előtörő kozák járőröktől. A Wislokán innen már senki se tartózkodott. Időközben a kozákoktól zaklatott századunk elérte Przeczlaw-ot, ahol a híd már félig leégett, ezen kellett nagy elővigyázattal áthatolni s az ezredhez vezető utat zuhogó esőben megjárni. Ezért a különítmény teljesen átázva és megfázva érkezett meg Lackie-Breskie-be. A házakban és pajtákban már nem volt mindnyájunknak hely. Akiknek az átázott, süppedékes talajon kellett sátort verniök, azoknak túlnyomó része betegállományba került. Általánosságban azonban az ezred számára nagy nyereség volt, hogy három napon keresztül zavartalanul kipihenhette magát. 21-én már szép, meleg idő következett, a jó szeptemberi nap felüdítette embereinket. Dohány- és tartalékélelem-ellátásban részesültek, a falu központjában az ezredzenekar játszott. Ez mindennel kárpótolta a zord vasárnapot. A pihenő alatt a szokásos felszerelés és fegyverzet karbantartás, továbbá gyakorlatozás volt a foglalkozás tárgya. 23-án

47