Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
A császári és királyi 26. gyalogezred
mentén Nowa Wies és az Ulanowtól délre lévő híd között. A legfelsőbb hadvezetésnek ebben az időben az volt a szándéka, hogy a San vonalán tartós védelemre rendezkedik be. E védelmi vonal legfőbb támaszpontja a Przemysl överőd és a Sinawa menti hídfő. Ezre- dünk nem valami fényes helyre került. A San jobb partját erdős dombok láncolata szegélyezte, emögött pedig vizenyős, süppedékes talaj. Itt kellett berendezkednünk. Állásainkból nem láthattunk ki a folyóra, mert a parti részt sűrű füzes borította. Épphogy belekezdtünk a földmunkákba, esni kezdett. Minden fáradozásunk, hogy állásainkat és szállásunkat kiépítsük, kárbaveszett, mivel az átnedvesedett föld azonnal beomlott. Szeptember 14-én már megszólaltak a túlsó part dombjairól a kozákok géppuskái, a mi tüzérségünk is tüzet nyitott. A San hídjait felégették, vagy felrobbantották, különben nagyobb esemény még nem történt. 15-ére virradó éjjel már minden készenlétben állt egy esetleges támadás elhárítására. Ebben az órában ugyanis a San vonalat az 1. hadsereg egyik részénél már áttörték. Még 14-én behatoltak az oroszok a San és Visztula torkolati szögletében. Bár az I. hadtest azonnal ellentámadásba ment át, azonban egyidejűleg három gyaloghadosztály nyomult Nisko ellen, továbbá Rozwadow-nál az ellenség nagy erőkkel megkísérelte az átkelést. E támadás elől az 1. hadsereg felsőbb parancsra kitért s ezáltal a San menti állásokat Lezajsktól északra kiürítették, a Visztula menti szárnyat pedig Tarnobrzegig visszavonták. Szeptember 15-én reggel az ezred a sűrű ködben megkezdte visszavonulását, de a köd feloszlása után is az ellen45