Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

tett lövészárkok, kis lyukakban kellett a tűzcsapást elviselnünk. A IV. zászlóaljat ismét bevetették és mindenütt siettek a tartalékok előrehelyezésével az első vonal megerősítésére. A kora délutáni órákban kezdődött a támadás a 33. hadosztály ellen. Ezért a Zaraszów északon elhelyezett szomszédos alakulato­kat vissza kellett vonni Zaraszów mögé. E visszavo­nulás fedezésére Bloss százados két századával el­lentámadást rögtönzött, hogy a támadókat a szüksé­ges ideig visszatartsa. A Borotha csoport előtt tehát az ellenség támadása összeomlott, a csoport erősen tartotta állásait. Az arcvonal egyéb részein azonban némi teret nyertek az oroszok és beásták magukat. Fontos, hogy a hadosztály megtarthatta összefüggő arcvonalát, bár ennek is sok sebesült és több halott volt az ára. A következő napokban csak az ellenséges tüzérség pásztázta vonalainkat. A Borotha csoport bal szárnyát képező II. zászlóalj szenvedte el legjobban a tüzesapásokat, ezért szeptember 8-án visszavonták az összelőtt faluból. Mialatt azonban ezek az új állá­saikat építették ki, meglepetésszerűen orosz támadás érte őket. Azonban századaink se maradtak tétle­nül, azonnali ellentámadással válaszoltak. Ullisperger hadnagy, századparancsnok két szuronydöféstől esett el, a III. zászlóalj parancsnoka, Waldkirch százados pedig súlyos sebesülten került orosz fogságba. Erre Szilaveczky százados vette át a zászlóalj parancsnok­ságát, hős ellenállásukkal megtorpant az orosz áttö­rési kísérlet. így az ellenség kénytelen volt állásaink előtt ismét beásni magát. E napon kezdődött a máso­dik lembergi csata. Az ellenség a mi 1. hadseregünk arcvonalát óriási csapatösszevonásokkal és vég nél­41

Next

/
Thumbnails
Contents