Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

parancsot, a Bloss százados parancsnoksága alatti IV. zászlóalj marad Piotrkow-ban s a Klempa őrnagy I. zászlóaljával együtt lezárja az általunk elfoglalt helyiségrészt északról.

Éjjel-nappal állandó ellenséges tűz alatt voltunk. Örült, aki az összelőtt harcmezőn almát vagy krumplit talált, mert az utánpótlás teljesen szünetelt. Ehhez járult még a vízözönszerű esőzés, mely a lövészgödröket állandó iszappal és vízzel borította el. Egyetlen száraz ruházatunk se maradt. Noha az oroszok többször is próbálkoztak, de egyszer sem sikerült arcvonalunkba behatolniuk.

Szeptember 4. aránylag még csendes, de sejteni lehetett, hogy az ellenség készül valamire. Az oroszok gyülekezni kezdtek, apránként rejtőzve szivárogtak le a Szélmalom 282 magaslatról. A sötétség beálltával a 4. századot hirtelen erős támadás éri. így az I. zászlóalj Klempa őrnagy vezetésével, továbbá Bloss százados parancsnoksága alatti IV. zászlóalj azonnal beavatkozik a szárnyon, azonkívül Neurihrer százados a 3. századával segítségükre siet s ezáltal sikerült az ellenség támadását meghiúsítani. A huszonhato- sok közelében szeptember 4-ről 5-re virradó éjjel a Piotrkow-i támadáskor volt egy szakasz póttartalékos is Bán Károly tartalékos hadnagy vezetése alatt. Amint a hadnagy s az ő magyar legényei észrevették, hogy támadás készül mellettük, kötéllel sem lehetett volna visszatartani őket, azonnal segítségére rohantak a vitéz huszonhatosoknak. Kiugratták a muszkát a bokorból, kézitusára került sor, dolgozott a szurony, a puskaagy; halálordítással keveredett a csontok ropogása, a „rajta", meg a „hurrá". Bán Károlyt a fején

37