Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

A 26-osok vesztesége 1 fő súlyos és 6 fő könnyű sérült volt.

Augusztus 26-án az ezred Wola-Studziankira menetelt, és a 27-ére virradó éjszakát a falutól délre sátrakban töltötték.

A hadosztályparancsnokság parancsa augusztus 27-ére csak annyit írt elő az ezred számára, hogy egyelőre a Majdan-Jeziorka-Stara Wies vonalat érje el kölcsönös támogatással, és maradjon ott a további parancsig. Azonban amint az elővéd I. zászlóalj Klempa őrnagy parancsnoksága alatt elérte ezt a vonalat, az oroszok heves és precíz tüzérségi tüzet zúdítottak rá. Ezzel egyidőben Rudnik felől, ahol a szomszédos cs. és kir. 14. gyaloghadosztály nyomult előre, heves harci zaj hallatszott. Ekkor Borotha ezredes a támadás mellett döntött. Az ezredparancsnok így emlékezett vissza erre a pillanatra, három évvel később: „Miután elértük Annow-Majdant, ez időre még sem a hírszerzőjárőröktől, sem az elővédemtől, amely éppen M. H. Josefownál lévő magaslatot mászta meg és heves, pontos srapneltüzet kapott a Bychawától délre lévő 253-as magaslatról, semmiféle jelentés nem érkezett be az ellenségről, Rudnik környékéről heves harci zaj hangzott fel, amely egyre jobban erősödött, és számomra azt a gyanút sugalmazta, hogy a 14. gy.h.o. erős orosz erőkkel ütközött össze. [...]

Ebben a pillanatban számomra az elhatározás rövidesen megfogant, mert önállóan kellett cselekednem tekintet nélkül a hadosztály rendelkezésére, mindössze a korábban kiadott »kölcsönös segítség« parancsának szellemében.

24