Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
Az esztergomi 26-os gyalogezred emlékművei
kellett az Esztergomi Takarékpénztár Rt. folyószámlájára befizetni. A gyűjtést Komárom és Esztergom vármegyék alispánja 18/26-8652. ai/1937. számú rendeletével engedélyezte. 1938. augusztus 31-i közgyűlésén Esztergom város képviselőtestülete 700 pengőt szavazott meg a felállítandó ezredemlékműre, az Esztergomi Takarékpénztár Rt. pedig 200 pengőt adományozott a nemes célra. Időközben az akkor már Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt működő emlékműbizottság elhatározta, hogy az emlékmű elhelyezése céljára a Csernoch János út - Heischmann gyár - Repülőgép- gyár által bezárt teret kéri el a város közönségétől s ezirányú kérelmét be is nyújtotta a polgármesternek. Az emlékmű mérete és kivitele a gyűjtés eredményétől függött volna. 1939. augusztus 4-én Hajdú Rezső szobrászművész meg is tekintette az emlékmű felállítására kiszemelt területet. 1939. szeptember 3-án először vehettek részt az ezred emléknapján olyan veteránok, akik a visszacsatolt felvidéki területeken éltek. Az emlékműbizottság ezt az alkalmat szerette volna kihasználni arra, hogy végleg dűlőre vigye az ezredemlékmű ügyét. Mivel az ezred egykori hadkiegészítő körzete nagyobbrészt a Dunától északra feküdt, úgy gondolták, hogy a „megnövekedett" bajtársi körben megindított gyűjtéssel már előteremthető lesz az emlékmű felállításához szükséges összeg. 1939 októberében a 26-osok emlékműbizottsága Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt ülést tartott, amely során ismételten foglalkoztak az emlékmű elhelyezésének kérdésével, mivel az eddig kiszemelt 234
