Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Az esztergomi 26-os gyalogezred emlékművei

mokkái, azonban nem nehéz felismerni a szabályosan ültetett öreg vadgesztenyefákat. A vasút felől két sorban szegélyezik azt a lapos töltést, mely az egykori út maradványa. Követve az út nyomát, ritkásabb lesz a bozót és a gesztenyefák kirajzolják a térképen ábrázolt útkereszteződést. A lőtéri épületek helyét csak lapos törmelékhalmok jelzik. A hegy irányába jól felismerhetően húzódik a lőtér védősánca, amit a „Suzuki út" keresztbe vág. A térkép a védősánc helyén hosszanti árkot ábrázol, melyből kereszt irányban további árkok ágaznak le a keresztsáncok mögé, melyeken a céltáblák álltak. Ennek ma már nem láthatók a nyomai, ugyanis a célterületet legutóbb vezetési pályának használták. Ennek egy része - betonozott árok, betonrámpa - valószínűleg az 1950-es években épült, lánctalpas járművek részére, később a szovjet időszakban beton házgyári elemek kirakásával gépjármű vezetési pályát alakítottak ki. A lőtértől délre felépült egy új zárt lőtér, melynek hatalmas sáncai ma is jól láthatók. A Strázsa-hegy aljában felismerhető a lőtér célterületét lezáró golyófogó sánc, azonban ennek mérete azt feltételezi, hogy az eredeti formáját megváltoztatták. Összességében megállapítható, hogy a lőtér árkait és sáncait elbontották vagy olyan mértékben megváltoztatták, hogy nem ismerhető fel a korabeli állapotuk. Egyedül a vadgesztenyés liget és a lőtéri épületek romjai őriznek valamit a Monarchia kiképzési létesítményéből.

217