Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

főhadnagy, ki mindjárt az ütközet elején kapott legnagyobb valószínűség szerint srapnelltől egy szemlövést, s Prikrill kadett aspirant, kit több gránátszilánk ért, maradtak az ütközet helyén. Két 19-es zászlós, hozzánk beosztva sebesültek meg ez alkalommal. Miután mi egészen más hadtestben vagyunk, az ütközetekről szóló hírek, noha már este eljutottak hozzánk, bizonyosakká csak most váltak. Végtelen részvéttel vagyunk szegény Marsovszky iránt, kit az ezredben hosszas harctéri tartózkodása s kiválósága folytán mindenki jól ismert. Miután kedves Karcsi bátyám a rám bízott kis csomagot a nagy távolság folytán 5-ig hozzá eljuttatni nem sikerült, most intézkedésedig megőrzőm, egyben a rajta lévő két üzenetet, hozzád visszajuttatom. Temetése helyéről és körülményeiről még nem értesültem, mihelyt biztosat tudok, értesítelek Téged. Etter Jenő

Lapos Jenő százados

Hogy ki volt és mennyire szerette, becsülte őt az ezred legutolsó közkatonája is, mondja el az alábbi búcsúztató, amelyet dr. Porubszky Géza tábori lelkész mondott el koporsójánál 1918. május 31-én:

„Egy derék katonát, jó bajtársat, hű barátot tépett ki sorainkból a Halál. A Végzet könyvében úgy volt megírva, hogy mielőtt az új terepen az ezred működését megkezdte volna, Ő legyen az első hősi halott, az útjelző, aki mutatja mindnyájunknak a másvilág felé vezető utat... Tiszavirág élet a katona élete. Mint az embert a saját árnyéka, úgy kíséri a katonát a halál gondolata...

206