Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

Gyógyulása alatt idehaza pedig a Bronz Vitézségi Érmet is megkapta egy korábbi személyes bátorsá­gért és beavatkozásért. 1917. június 10-én ment ki ismét a harctérre az olasz frontra, ahol az 1918. június 15-iki hatalmas tá­madásnál gépfegyverét annyira előrevitte, hogy az el­lenséges drótok elől fedezte hatásos gépfegyvertűzzel a gyalogság előnyomulását. Ekkor kapta meg ötödik kitüntetését, az Arany Vitézségi Érmet. Kovács László tiszthelyettes A háború elején mint tizedes ment ki a harctérre. 1914. augusztus 27-én járőrbe küldték Bychawkába felderíteni, hogy megállapítsa, van-e a faluban ellen­ség. Kovács tizedes észrevétlenül jutott el a falu szé­léig, amikor hirtelen ellenséges tűzbe került. Innen csak azt követően ment vissza, miután az ellenség elhelyezkedéséről meggyőződött, így arról pontos je­lentést adhatott. Ezért tettéért az I. o. Ezüst Vitézségi Érmet kapta. 1914. november 25-én Szuloszowánál, miután szakaszparancsnoka megsebesült, átvette a szakaszt és azt oly rettenthetetlen bátorsággal vezette a sűrű golyózáporban, hogy szakasza az előtte levő ellensé­ges állást teljesen elfoglalta. Ekkor a Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki. 1915. június 16-án Bobrkánál szintén járőrbe je­lentkezett, ahol egy orosz járőrrel találkozott össze. Kovács oly ügyesen vezette és helyezte el embereit, hogy az orosz járőrt, egy tisztet és 14 embert elfogott és foglyul ejtett. Ezért a kiváló tettéért a II. o. Ezüst 194

Next

/
Thumbnails
Contents