Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

hátulról támadhatták. A sűrű reggeli ködben nem vette észre, hogy hirtelen oldalból kapták őt az oroszok, de Pillér csak küzdött tovább. így találta őt egy fejlövés és szakaszának a maradványa fogságba esett.

Ez a küzdelem annyira megzavarta mégis az oroszokat, hogy nemsokára a mieink elfoglalták állásukat.

Arcvonal mögötti altisztje, Geyer káplár, hadifogságból való hazatérése után mesélte el, hogy Pillér akkor miért tört annyira előre. A ködben a szomszédos részről segélykiáltásokat hallott magyarul és ezzel a kiáltással: „Bajtársainknak segítenünk kell!" - sietett a veszélyes helyzetben a sűrű köd dacára is oda, de rögtön be is kerítették. így esett el ez a derék, vitéz bajtársunk!

Dr. Horn Zsigmond tartalékos főhadnagy

Horn Zsiga már fényes fegyvertettei előtt is, mint kiváló katona volt az ezredben ismeretes. Különösen a kárpáti harcokban tanulta meg az ember nyugodt bátorságát becsülni, amely minden bajtársára példaként hatott és alattvalóinak erős támasza lett. A szó szoros értelmében nem volt ugyan hős, de szívós kitartása tette őt értékes katonává.

így pl. 1915. április 2-án, midőn az ezred a Polina- Carinskien nagy hóban állott és a jobb szárnyon a szomszéd ezrednél az oroszok betörtek, nyugodt megfontolás után megtámadta az ellenséget és ezáltal védte a saját ezredét. Azután jött a 26-osok dicsőséges napja: 1915. április 13-án a Ceremcha elfoglalása. Itt volt nagy része abban, hogy a fényes eredményhez döntőleg hozzájárult. Az akkor még Horn

191