Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

későn. Az egyik járőr parancsnokának, Mészáros tizedesnek még néhány pillanattal előbb azt kiáltotta: „Mészáros előre!" A drótakadályoktól maga dobott több kézigránátot egy gépfegyver állásra és miután látta, hogy így semmi eredményt nem ér el, a magával hozott karabéllyal az ellenséges gépfegyver mellől három Bersaglierit lőtt le.

Mindnyájunk legnagyobb bánatára nem érhette már meg a Vaskorona Renddel való kitüntetését, amelyet Ő Felsége a tisztek számára alapított, mert megelőzte őt a vértanúhalál, amellyel mindig olyan bátran szembeszállóit és amelytől életében sohasem félt.

Baranyovics Imre tiszthelyettes

A legendás hősök közül való ez az egyszerű, de bátor, akaraterős ember, aki a háború elején mint közkatona ment ki a harctérre és ma, mikor e sorok íródnak róla, már tiszthelyettes és az Arany Vitézségi Éremtől kezdve minden legénységi kitüntetés ott ragyog a mellén egy német kitüntetéssel együtt.

Kétszer sebesült meg, de mind a kétszer csak a front mögött várta meg sebei begyógyulását s onnan azonnal ment vissza a frontra és ott volt szakadatlanul mindig a mai napig.

1914. augusztus 28-án az ezred első ütközetében harminc bajtársával együtt, mint közkatona, egy egész orosz zászlóaljnak a támadását tartotta vissza egész napon keresztül és csak este parancsra adta fel védelmi állását. Jutalma a II. o. Ezüst Vitézségi Érem lett.

1915. június 26-án Bobrkánál már mint altiszt szakaszparancsnok olyan lendülettel és bátorsággal

183