Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

A 26. pótzászlóalj egészségügyi viszonyai 1916-1917

A tartamában is gigászi méreteket mutató világháború hihetetlennek látszó teljesítményeket rótt minden egyes harcosra. Ki hitte volna a XX. század túlfinomult idegzetű, már a villanyosok csengetését is elviselhetetlennek tartó emberről, hogy a sokszor órákig tartó pergőtüzek pokoli zenéjében is józanul tudja majd megfontolni a percről percre változó hadihelyzetet és nyugodt idegzettel veszi célba az életére törő ellenséget. Ki hitte volna a zord időjárás elől délvidékre menekülő 40-45 éves népfelkelőről, hogy a Kárpátok csontot hasító szeleiben, a dolomitok dermesztő gleccsereiben, 25-30°C hidegben éber szemekkel tudja majd az ellenség mozdulatait kémlelni. Vagy nézzük a féltő gonddal nevelt 18 éves ifjút, amint 40-45 kg-os megterheléssel napi 40 km-t gyalogol. Mesének tartották volna a boldog békeidők emberei a 3-4 napi csak 1-2 órás alvással megszakított ébrenlétet, a heteken át a nyirkos, szellős fedezékekben, kavernákban való tartózkodást.

Csak természetes, hogy ily óriási teljesítmények, ily mérték feletti nélkülözések nyomában sok szenvedés és még több betegség jár. Az orvosi tudományoknak, hogy a nyomorokon, bajokon segíteni tudjon, csatasorba kellett állítania nem csak eddig kipróbált módszereit, hanem az újabb bajokkal szemben újabb gyógytényezőkről is kellett gondoskodnia. Gondoljunk csak a sebészet varázslatos erejű ideg-, ér-varrataira, csontátültetéseire, az idegsokkosok Mekkájára, Rózsahegyre, hol a boszorkányos magasfeszültségű villanyos áram a szerencsétlen emberek nyomorán szin151