Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

na (III. zászlóalj), Kamnik (II. zászlóalj) és Maribor (I. zászlóalj) lettek.

1882. október 1-jével (illetve 1883. január 1-jével) lépett életbe az ezredek új diszlokációja, majd 1883. január 1-től a Monarchia területét 15 katonai körzetre osztották, melyekben az ezredek a kiegészítési körzetüknek megfelelően állandó laktanyákban helyezkedtek el.

Az átszervezésekkel együtt az ezred hadkiegészítési körzete is megváltozott, amely ezt követően Esztergom, Bars és Hont vármegyékre terjedt ki. A gyalogezredek ettől kezdve négy tábori zászlóaljból (zászlóaljanként négy századból) és egy pótzászlóalj- keretből álltak, ezen belül a századokat 1 -16-ig számozták. Az ezredeknek lehetőleg a saját hadkiegészítési kerületükben kellett állomásozniuk. Kivételes esetekben az ezredeket, illetve az egyes zászlóaljakat a hadkiegészítő körzeten kívül is el lehetett helyezni „önálló különítményként", azonban egy zászlóaljnak minden körülmények között a hadkiegészítő kerület központjában kellett állomásoznia. Ennek értelmében 1882. szeptember 16-án az ezred elhagyta korábbi állomáshelyeit és Magyarországra vonult, ahol az V. hadtest kötelékébe lépett. Az ezredtörzs Új-Szőny- ben, az I. zászlóalj a Monostori erődben, a 9., 10. és 11. századok a Csillag-erődben, a 12. század pedig az Igmándi-erődben lett elhelyezve. A II. zászlóalj Esztergomba vonult, ahol a IV. zászlóalj és a pótzászló- aljkeret állomásozott. Az V. zászlóalját az újonnan felállított 102. gyalogezrednek adta át az ezred. 1884-re sikerült az ezred számára elegendő szállást kialakítani Esztergomban, így a törzs, az I., II. és III. zászlóalj

14