Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

amelyre, mint igazi lelkipásztor és hű bajtárs adott alkalmat. A hosszú téli hónapok alatt a biztosító szolgálatban és az állások erős kiépítésében az ezred törhetetlen és szívós kitartása a legnagyobb áldozatokat követelte, de Zelényi úgy működött, mint lelkész, hogy közvetlen az első vonal mögött lakott és dacára gyenge egészségének és szervezetének, lemondással teli életét nemcsak megosztotta katonáival, hanem ebben mindenki előtt járva, vigasztalással, biztatással és a szentségek kiszolgáltatásával ébresztette fel a kedélyeket és lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a harci kedvet mindig fenntartsa és erősítse.

Eshetett az eső, dühönghetett a hóvihar vagy al- hatta legédesebb álmát, de felkelt, azonnal ment és ott volt a haldokló mellett, aki a sok szenvedés után tiszta lélekkel akart a Hadúr előtt megjelenni. A legnagyobb hidegben is levett kalappal, teljes szertartással temetett el minden elesett hőst és gondoskodott róla, hogy annak szép fejfája, gondozott virágos sírja, az összeseknek pedig bekerített, rendezett temetője legyen. A legkisebb csapat részére is maga tartott istentiszteletet a lövészárokban és mintaszerűek voltak húsvéti ájtatosságai, amelyekben az emberi képesség határain is túlment, hogy minden egyes ember részesüljön a húsvéti szent ünnepek kegyelmeiben.

1916 nyarán, mikor az ezred véres és áldozatteljes harcait vívta a Szereth folyó mentén, mutatta meg legnagyobb értékét. Nagyszámú sebesült és erkölcsileg már megtört emberek voltak itt, akiknek odaadással állott szolgálatára és akiknek magát teljesen átadta, mint keresztény és mint ember is. Bámulatosan

128