Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

A gyerek géppuskás

A Ferenczy Jóska szép Magyarországon Sokat merengett a háborús világon S csak tizenhat éves bátor gyerekésszel Nem törődve bajjal, fáradsággal, vésszel: Katonának vágyott a szíve, a lelke,

Örömét a harcban, háborúban lelte.

S így lett géppuskása kapitány úr Nagynak, Kit most úgy szeretnek, akit el nem hagynak.

Lombhullató ősszel, derült nappal, széppel Támadott a muszka keménységgel, hévvel. Jöttek az erdőből sűrűn, mint a méhek, Tüzérség segített rajzó tömegének. Szakadatlan zúgott ólomzápor, gránát, Csakúgy nyögte árkunk rettenetes számát. Egy telibe csapta a gépfegyver standot,

S elnémított benne minden élő hangot.

De mintha az Isten nézné ezt az égből, Kibújik a gyerek a roncs fedezékből,

Állítja a puskát, megnyomja a gombot,- Az orosz meg éppen elérte a dombot - Megszólal a fegyver, rettentően kattog,

Az orosz gránát meg körülötte csattog,

De csak szórja rájuk a millió átkot,

És ott Lopusnónál megmenti az árkot.

Az árkaink előtt csendes a völgy, néma, Egy-egy halálhörgés hallik halkan néha.

126