Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

„Amit te nem ennél meg, ne add a másiknak - ismerhetnéd a Bibliából.”

„Ilyen nem szerepel benne.”

György barát megállt egy pillanatra, aztán legyintett.

„Ugyan!” — mert hiszen mi mást jelentene a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” figyelmeztetés.

Egyébként sem szívelte a szeretetről való csacsogást. Annyiszor hallotta már, hogy így a szeretet meg úgy a szeretet, aztán ugyanaz az ember egyetlen lendülettel — pénzé képletesen — kitaposta a másik belét.

Nem volt finnyás, katonaemberként sok mindent látott.

Az esti elmélkedéskor a testvérek elhelyezkedtek a padokban, kényelmesen, mint máskor, felkészülve a hosszú lelki beszédre — mert ezt várták az új házfőnöktől is. „Emészt a test, emészt a lélek is” — böffentett nagyot Ányos testvér, s elgyöngült teste és lelke renyheségével nekitámaszkodott a pad karfájának.

„Testvérek — kezdte György barát —, a szeretet kemény, mert nem ismer megalkuvást. Tartsatok bűnbánatot!” És máris elhagyta rövid, fürge lépteivel a szószéket.

Erre aztán furcsa arcot vágtak a szerzetesek. Várták, hogy valami következik még, de György barát rövid imádkozás után elindult kifelé.

Sűrűn teleírt lapok, kimutatások, rajzok. Előbb a tárgyakat nézte végig. Két ezüst gyertyatartó, aranyozva, marással, tömjénlámpa, „jó, ez még rendjénvaló, bár az ón ugyanúgy megteszi”. De amikor azt olvasta, hogy asztali óra fémből, aranylemezekkel, ezüsttel, drágakövekkel, korallokkal, gemmákkal és kámeákkal díszítve, meg két szárnyas pajzs és hegyikristály gömb, aztán aranyozott konzolasztal — elszállt minden kedve és megértése. Mi jöhet még? Bacchus-szobor — az égetett aranyozáson opálok függtek, Bacchus meg büszkén trónolt a fantáziaállatok húzta szekéren. Egy kulccsal fel lehetett húzni a belső szerkezetet, ilyenkor a kocsi megmozdult, a kutyák megfordultak, s a bor istene a szemlélődök egészségére emeli a poharát. Három kerek, oszmán pajzs és két puzdra, acélból domborított, aranyozott harci sisak és két pár tamburin.

„A kolostor meg romokban!” Az eső és ajég valóban kimarta a kövek közül a kötőanyagot, s a víz megtalálta az utat befelé.-S3 95 E-