Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Boldog Özséb: Sziklák alatt

„Nem gondoltam, hogy imádkozik. Hiszen most jött a templomból.”

A pap fölhúzta a szemöldökét, legyintett: „Ugyan, nem ért az semmit! Figyelmetlen voltam, közben még vakarództam is.”

„Hát így is bánhatunk a vétkeinkkel?” — és Özséb ettől kezdve még inkább figyelte magát: mikor mond vakaródzó imádságot, és mikor imádkozik valóban.

Elűzték ezt a papot a várból, még a városból is távoznia kellett, s valami egyházi büntetéssel is sújtották.

De miben volt bűnös? — Özséb végül talált egy ferences szerzetest, akivel őszintén beszélhetett. Nem tudta elképzelni, hogy aki úgy imádkozik, mint az az ember, s nem mások előtt, komor, áj- tatos ábrázatot öltve, hanem odahaza, ahol senki nem látja... — „illetve csak egyvalaki”... az olyan bűnt kövessen el, amiért nem maradhat az egyházban, s mintha nem is létezett volna, ettől kezdve még csak a nevét sem ejthetik ki.

A ferences szerzetes, János testvér hüvelykujját a kordájába dugta. Özséb szerette a kisebb testvéreknek ezt a mozdulatát. „Az emberi döntéseknek lehet ilyen vagy olyan magyarázatát adni. Gyóntatója vagyok az egyik kanonoknak. Őszintén beszélt velem. Állítólag.

Özséb illetlenül közbevágott:

„Állítólag? Egy ember sorsa attól függ, hogy állítólag...? Ne haragudj, János atya, nem tudom, mi ez az állítólagosság, de aki úgy tud imádkozni... én láttam... aki úgy imádkozik, az úgy is él... Nem hiszem el, bármit teijesztenek is róla.”

„Kedves fiam, én sem hiszem el.”

A ferences testvér arcát ugyanolyannak látta, mint az elűzött papét. „Hát miért nem az ilyenek...?” — és nem fejezte be a mondatot, mert úgy kellett volna folytatnia: miért nem az ilyenek uralkodnak az egyházban, de szégyenletesnek találta a szavakat.

A hatalom nem krisztusi kategória.

„Persze hogy nem. Csakhogy nehéz, Uram, aszerint élnem, amit belátok ugyan, amiről tudok, de mégsem értem. Ember vagyok, emb ernehezékkel. ’ ’

János testvér, mielőtt elengedte, a falnál álló kis asztalka felé fordult, ahol vékony lánggal faggyúcsomó sercegett. „Imádkozzunk!”-N 35 K-