Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

Volt még valami, ami nem hagyta nyugodni: a hazugság és az árulás. Hamisságba burkolt arcok, látszólag kedélyes, sőt negédes szavak — aztán kiderült, hazugság, hazugság az egész! S aki hazudik, az áruló. Férfiatlan jellem. Nem bírta elviselni, szenvedett miatta. Mint a gazos bozótból, képtelen kivágni magát, mindenütt beleakad valamilyen ág, ragadós bogáncs tartja fogva. Pedig olyan egyszerű lenne... — gondolta, s éppen a gondolkodással volt a baj.

Az itáliai és francia egyetemeken sok mindent elsajátított, különösen a latin nyelvet szerette meg, ám azt nem sajátíthatta el, hogy az emberről, az emberi természetről nem lehet pusztán értelmi módon elégséges ismerethez jutni ahhoz, hogy megértse ezt a lihegő, máskor néma, sokszor váratlan reakciókat eláruló, ám mégis, már-már az unalomig ismétlődő és ezáltal minden körülmények között ismerős természetet. Sokáig azt gondolta, elég az értelem a világ ember alkotta szövetének fölfejtéséhez. Ebben tévedett, s ezért a tévedéséért élte át annyira heves érzelmekkel a környezetében tapasztalt emberi gyöngeségeket. Mintha más hivatásuk sem lenne ezeknek, minthogy bosszantsák és elkeserítsék őt, s tehetetlen cselekvésnélküliségre kényszerítsék.

A fiatalemberek persze hajlamosak a türelmetlenségre. Leginkább azt hallják meg, ami szándékuknak és várakozásuknak megfelel. Ezért aztán Bátori László is elfeledte azt a délutánt, amikor az egyik kurzus végén az idős professzor, akit mindenféle kérdéssel feltartóztattak a tanítványai, a hosszúra nyúlt filozófiai fejtegetések között — mintegy szünetként vagy a befejezést remélve — csöndesen a következőt motyogta: „Aki húszéves korában nem akaqa megváltani a világot, ám ötvenéves korában még mindig ragaszkodik ehhez az eszméhez, az bolond.” Majd hozzátette: természetesen nem teológiai összefüggésben értelmezendő ez a mondat.

A fiatalok ricsaj óztak, egymáson túltéve igyekeztek a bennük dagadó eszméket minél hamarabb és minél bőszáj úbban előadni, mintha ezzel igazolhatnák nézeteik igazságát. Könnyedén átsiklottak az iménti motyogáson, életkoruk nem akarta meghallani ezt a kétágú bölcseleti tótágast. Még semmi kétely, még csak a bizonyosságra törekvés hajtotta őket.

Bátori különösen szerette a latin nyelv és kultúra stúdiumait. Az a meggyőződése alakult ki — nem gondolat volt ez részéről, sokkal inkább érzés —, hogy a latin szavak és mondatok mintha-3 346 E-