Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Virág Benedek: Hová szaladsz?

Ádám nézte az állatokat, „még szabadabb leszel”, hangzott visz- sza benne apja szava, „igen, de én a szabadságot másként gondolom”, és mintha a piros pöttyös Jézus ott sétált volna valahol. A gyerek megtapogatta oldalán a régi seb helyét. Már nem maradt semmi nyoma, mégis, valahányszor odanyúlt, Jézussal beszélgetett, s akármennyire szenvedett is az a kereszten, mégis mosolyogva tekintett rá.

Szép volt ez a gyerekség. A rácsodálkozásnak, az egyszerűségnek az a formája, amely mentes minden túlzástól. Nincs távolság a dolgok és az ember természete között. Amikor a világ megmutatja a megfelelés arcát. „Ezt kellene megírnom, dalban, tehát versben”, lépdelt Imre testvér mellett, föl a hegyekbe. „Most, hogy beléptél hozzánk újoncnak, megmutatom neked az ősi patacsi romokat. Az ember tudata, így vagyunk teremtve, az időből építkezik. S az időben benne van Isten. Gondolj bele ebbe az ellentmondásba: az időtlen, helyesebben az idő nélküli, az állandó mégis képes teljességgel kitölteni az időt, a mulandót is. A vers kínálkozik, hogy elmondhassam, ami más szavakkal csak dadogás.”

A Mecsek déli oldalán megszorult a levegő. Odatűzött a nap, mintha rávéste, ráégette volna őket az ösvényre. Kreskay Imre a pálosok fehér öltözékében haladt elöl, őt követte Benedek. „Ez legyen a szerzetesi neved, a Zobor-hegyi barlangban élt remete nyomán.”

A fiatal szerzetes, miután megismerkedett a névadó szent történetével, elképzelte, amint az leül a hegy kiugró sziklaperemére, szinte a végtelenig ellát, látja, amint érkeznek a magyarok, először tűnnek föl ezen a földön, s nem bántják egymást a már ott lakó szlávokkal, morvákkal, mindenféle néppel.

Imre testvér az egyik fordulónál azt mondta neki: , Jól tudod a görögöktől: ismerd meg önmagadat. Csakhogy kevesek vagyunk önmagunknak. A többi ember által rajzolódik ki az egyéniségünk. Elsősorban azok segítségével, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, s ismerik egymás szokásait. Az ember a maga nemzetében fejezheti ki leginkább önmagát. Ezért mi, pálosok, mindig imádkozunk Magyarországért. ”-3 309 K-