Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Boldog Özséb: Sziklák alatt

egymásra, s a hatalmas súly, amely eddig fenyegetett, vajon rájuk zuhan-e?

Különös gondolat indult el a gyerek fejében, miközben hallotta apja megrendült hangját: „küldd el”, mire jött egy szolgáló, s kivitte őt a szobából.

A gondolat a következő volt: miért szenvednek annyit a felnőttek? Miért? Mi az életnek ez a fölhasadt ostobasága, a fénytelenség szivárványa?

A szolgáló vitte magával: nem gyereknek való dolgok ezek.

De mi? Mi nem gyereknek való? Hogy az élet belegörnyed a rosszba? Ez lenne a felnőttek élete? A komolyságuk, ahogyan előhívják magukból a küzdelmet, a szenvedést, a fájdalmat és a félelmet? Ez a nagyság, ez lenne az ő okosságuk? S letekintenek a gyerekre: ugyan, hogyan is érthetné ezt!

De vajon ezt kell-e megértenie az embernek?

Az alacsonyan járó nappal szemközt hunyorgott a gyerek. „Szüleim, drága szüleim, ti is így éltek?” S szerette volna felemelni őket.

„Ha hallgatnátok rám, nem lennétek ilyen szomorúak, nem feszülne meg arcotok, nem lenne hideg a kezetek érintése, a riadalom is eltűnne, amint egymás tekintetét fürkészitek: »mi lesz most, mi lesz velünk«?”

Gyerekfejjel mindez persze nem tételes tudás. Talán több annál: az ártatlanság adta megismerés adománya.

özséb szeretett volna találkozni a rabszolgafiúval. Hiányzott a természetessége, az egyszerűsége; ami az ő lelkét gyötörte, az a másiknak, már úgy gondolta, megszerzett tudás, szelídség.

De nem látta őt az udvaron.

A királyné halála után a várakozás félelme töltötte be a vár életét. A tett elkövetése előtt még forrtak az indulatok, lüktetett a kons- pirációs hevület, a mérlegelés varázsa: vajon meg kell-e tenni, s ha igen, mi következik azután? A felfokozott várakozás érdekességet és fontosságot kölcsönzött minden szónak és mozdulatnak. Amikor meg bekövetkezett az egyszerű szúrás, s már mozdulatlanná, visszafordíthatatlanná vált minden cselekedet, kiábrándultság vett erőt az életen. Egyszerűvé, sivárrá, már-már érthetedenné laposodott a kiömlött indulatok után.-3 27 K~