Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

ta Istennel, s a megoldás Istennél van; figyelték a papot, az ő tekintetéből akarták lemérni saját sorsukat.

Páter Ferenc kiáltotta volna: „Téveszme, téveszme! Én nem tudok nektek megváltást adni!”

A templom izgalomtól és félelemtől megtelt csöndjében mintha ezt várták volna tőle. Nem a templom várakozott, nem a csönd, nem a félelem — hanem az emberek, mindenki a maga kisszerű végtelenségével.

„Kisszerű végtelenség...!” — „Uram, nem tudom, mit kell mondanom! Adj nekem szavakat, mert megnémultam!”

Amíg ők a templomban vannak, vajon mennyi otrombaság, mennyi erőszak, mennyi sikoly, mennyi „ne, ne... apám, ments meg!” kiáltás, „hát ennek már soha nem lesz vége!”, az asztalos kínjában fölakasztja magát, a katonák elhajtották az állatokat, megitták a bort, a háttérben ott vigyorognak a katonaköpenyek szárnyain érkezett magyarok, „ezek magyarok, ezek az új urak, pfuj!” — köpött nagyot a falu módos gazdája, mire ütni-verni kezdték és elhurcolták.

Páter Ferenc még mindig nem szólalt meg. Úgy lépett fel a szószékre, mintha minden idő súlyát cipelné a magasba.

Fénye, húsvétja volt a templomnak.

S beszélni kezdett. De nem ő beszélt már, hanem általa szóltak a szavak.

„Testvérek! Bűneink száma nagy, Isten kegyelme még nagyobb. Tartsunk bűnbánatot. Elnyomhatnak minket a földi életben, de mi ez a földi létünk az örökkévalósághoz képest? Mily sokan hagyták el Krisztust ebben a borzalmas időben. Ez a hat hónap, amit átéltünk, a mi nagypéntekünk. A háború rémségei végigszántották a magyar ugart, sírástól, zokogástól hangos a magyar róna. De az emberek hűtlensége ellenére ki kell tartanunk. Van Isten az égben, aki feltámasztja magyar hazánkat. Lesz ismét öröm és boldogság. Testvérek, tartsunk ki Krisztus mellett, és fogjuk szorosan egymás kezét...”

Kilenc nappal később jöttek érte.

Cellafény. Megosztható-e bármiféle élmény mással? Vagy mindig kegyetlenül egyedül maradunk a sorsunkkal? Ostoba kérdés, nem viseli el a történelem.-U 270 Í3-