Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Boldog Özséb: Sziklák alatt

Nem lehet baj. Özséb gyerekgondolataiban talán ilyen egyszerűen összegeződött: a nyár azt jelenti, nem lehet baj, de vajon mit jelent ez a szavakat még el nem ért érzés?

Alig látta az apját. Kezdetben azt gondolta, amióta a király elvonult a halicsi hadjáratba, neki kell helytállnia helyette odahaza. De fölvilágosították, apja ugyan nagy ember, ám mégsem ér fel ekkora méltósághoz. Nem tudta, hol helyezze el őt a várbeli nagyságok között.

Egyik nap azt hallotta, apja János érsekhez sietett. Ritka alkalomnak számított az ilyen, a gyerek nem emlékezett hasonlóra. A főpap hívatta, vagy apja maga kérte a találkozást? Özséb nem tudta, nem mert kérdezősködni, csak azt látta, apja még zaklatot- tabb, még feszültebb, mint akkor, azon a májusi napon a városban; látta rajta, mintha szigorúbb lenne, miközben készülődött.

Amit előtte soha nem mert megtenni, most odasomfordált mellé. Éppen a csizmáját húzta fel. „Ugye, tejót akarsz, apukám?”

„Mit beszélsz?” — mordult rá.

Utána Özséb már nem szólalt meg, távolabbról nézte az apját. Nem is értette, miért kérdezett tőle ilyen csacsiságot. A vastag falak közül kilépve megcsapta őket a hőség; mert a gyerek egészen a kijáratig apja nyomában lépkedett. Már a délelőtti órában remegett a levegő. Minden végtelenül tiszta volt, látni lehetett a távoli hegyeket, mindenki azt érezte, ha valaminek történnie kell, hát ez az idő a legalkalmasabb rá.

Az ember azt hiszi, azt gondolja, ő áll a történések középpontjában. Olykor magával ragadja ez a hamis képzet, és saját teremtményeként tekint a világra. Ahol kizárólag olyasmi fordulhat elő, amit elhatároz. Később persze ráébred a tévedésére - „ostobaság, ó, micsoda ostobaság”, motyogja megszeppenve —, de addigra tévedése már szinte törvényerejűvé ég.

„Hová ment édesapám?”

Senki nem válaszolt.

Özséb összefutott a rabszolgafiúval. Már befogták a munkára, fát hasogatott télire. Megállt mellette, rátette kezét a fejsze nyelére, mintha ezzel jelezné, most sokkal fontosabb dologról van szó, ha apja az érsekhez megy, s még egy búcsúszót is elfelejtett mondani neki, amikor kilépett az utcára.-S 25 K-