Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Vezér Ferenc: Minden élők útján
Fölszállt a fonnyasztott káposzta illata, betöltötte a konyhát, gő- zölgött a meleg víz — „élünk, Ilus néni, élünk!” Megint eltelt egy nap. Végtére is, a front elkerülheti Szentkutat. Hiszen nem állomásozik arrafelé katonai erő, stratégiai helynek sem számít, a pusztai világ érdektelen hadi szempontból. S már az asszonyok is kezdték azt gondolni, ha ennyi a háború, akár haza is térhetnek, miért ez a nagy fölfordulás. Az őszi levelek elszíneződtek, mint máskor, a kökénybokrok várták az első fagyokat, hogy elnyerjék ízüket — elvégre a világ nem fordulhat ki medréből. Csakhogy az emberi természet nehezen hajlandó elfogadni a világ egyszerű törvényeit. Nyugtalanságba hajtja önmagát, s őrülten kereng ezzel a nyugtalansággal. Amikor már-már úgy tűnik, minden rendjén való, egyszerre drámai akkordot rezegtetnek a hangok. Előbb egy parasztember érkezett. Iszonyatos volt az arca. Megállt Páter Ferenc előtt, s hiába szikkadt már ki a szeme, mégis könny gördült belőle. „Megerőszakolták az asszonyt.” Mit várt a szerzetestől? Feloldozást a nem maga bűnére, vagy hogy képes meg nem történtté tenni, ami bekövetkezett? Mit várt trágyaillatú nadrágjában ez az ember? Páter Ferenc nyakán megrándultak az izmok. Mit mondjon? Állott a szavak némaságában, a rettenetnek ebben az első találkozásában. „Megerőszakolták az asszonyt.” S a parasztember ezzel azt is mondta: gyilkolni fog. A szavak, ha találkoznak az őket kimondó ember legmélyebb lényével, az élettel válnak azonossá, mintha egyszerre és mindenestül ki akarnának tépni valamit, hogy igazságot szolgáltassanak. A parasztember vonakodott belépni a templomba; nem tudott bemenni, mert az orosz katonák kiszakítottak belőle minden isten-képet. „A mocskosok, a gazemberek!” — remegett az ökle, a szája, a szeme, remegett minden porcikája. De ugyanakkor hűvös volt, riasztóan hűvös. Mint amikor már semmi nem számít. Mit várt Páter Ferenctől? Aligha lehet ennek értelem szerinti magyarázatát adni. Valami mégis hajtotta, hogy a gyalázat után — „Istenem, asszony, mi lesz veled!” — idejöjjön, és mintha igazmondó bíró elé állna, bejelentse a szerzetesnek, hogy ő bizony gyilkolni fog.-a 250 K-
