Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Vezér Ferenc: Minden élők útján
pal korábban elrendelték a statáriumot, aki a vasútnál elhagyja szolgálati helyét, olyan vétséget követ el, mint a dezertáló katona... annak rendje-módja szerint főbe lövik. Ujságoldalak, betűk, sűrű sorokba szedve. Az asszony néhány sor elolvasása után eltolta magától a lapokat, az állomásfőnök naponta hazavitte az újságot, amely valami csoda folytán még mindig megjelent és eljutott hozzájuk. A férfit bosszantotta az érdektelenség, ilyenek az asszonyok, gondolta, semmivel nem törődnek a világ dolgaiból, aztán megértette, felesége így védekezett, így tiltakozott a sok szörnyűség ellen — így óvta a gyerekeket, hogy nem vett tudomást a géppuska-kattogású hírekről: „Német és magyar kötelékek Kiskunfélegyháza mellett több szovjet támadást visszavertek. Október 21-én a délelőtti és a kora délutáni órákban dél felől erős ellenséges kötelékek léptek az ország légterébe. Dunántúlon és a Duna—Tisza közén egyes vidéki városok ellen bombatámadásokat hajtottak végre. Csekély anyagi károk keletkeztek. Légvédelmi tüzérségünk hatásosan működött...” Néhány sorral alább: „A többszörös túlerővel szemben merész rajtaütéssel kivágta magát a Kiskunfélegyházán körülzárt magyar harccsoport...” És a hírek nem hagyták magukat: „Október 23-án az ellenség támadásainak súlya a Duna—Tisza közére tolódott át. A harcok legnagyobb hevességgel Kiskunfélegyháza körzetében dúltak, ahol az ellenség eddig még nem tapasztalt mértékben vetette be tüzérségét. Többórás rendkívül erős pergőtűz után heves aknavetőtűz támadást indított a város elfoglalására...” Az asszony leeresztette ölébe az újságot. Ösztönével, ezzel a mélyen kerengő ismerettel tudta, a szavak már régen elhagyták őket, másféle tudás és másféle törvény lépett a helyükbe. Nem magát féltette, bár elképzelhetetlen volt számára, mit jelent az asz- szony a frontvonalban, rettenetesek a hírek, de legalább a gyerekek megmenekülnének... „Október 27-én a Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas úton délkelet felé visszavetették a szovjet csapatokat.” Még maradt valamennyi idő az indulásig, még maradt egy korty a bögre alján, amit az állomásfőnök meglötyögtetett. „Ha felébrednek, szedd össze őket és menjetek át apádékhoz”, mondta-S3 204 K-
