Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
Kilovagolt — megszökött. Nem félt. Testőrséget sem azért tartott maga körül, mert rettegett az élete miatt, nagyon jól tudta, gyakran éppen a testőrség tagjai közül végez valaki azzal, akinek a biztonságára rendelték — nem, neki, s személyében Erdélynek erőt kellett mutatnia. Hadd lássák: György barátnak fényes és népes testőrsége van, akárhová mozdul, mindenütt erős sereg veszi körül. „Ha csak az erő nyelvét ismerik, erőt kell mutatni.” Elérte a legközelebbi falut, lelassította a lovát. Nem az állat kívánta a vágtát, hanem a maga nyugtalansága. De most már csöndesebbre foghatta. Nevetségesen töltötte ezt az időt. Nem gondolkodott semmin, nem akart megoldást, nem ébresztette az elhatározását — nem, egyszerűen csak nézte, amit látott, bámulta, ami a szeme elé került, s ez éppen elég volt számára. Kantáron vezette a lovát. Az egyik házból az illatok elérték az utcát. Megállt, mélyen beszívta. Erre kijöttek a háziak, nem tudták, kijár arra, valami úr lehet, hacsak nem rabló. „Ugye kenyérlángost sütnek?” — kérdezte a barát, s maga előtt látta, amint anyja, nemesasszony létére kinyújtja a rugalmas tésztát kétujjnyi vastagon a kövön, aztán betolta a sütőbe. S ő meg várta, mikor lesz kész; úgy ült ott a kemencével szemben, abban az egyre inkább felcsavarodó meleg illatban, hogy azt gondolta, nem kell ennél több a boldogsághoz. „Megkínálhatom az uraságot?” „Köszönöm, ha egy törést...” „Az egészet. Sütök másikat...” „Nem, nem, csak egy törést, nekem már elég ennyi.” Bevezették a nyári konyhába, a fal mellett egy vékony, hosszú padra ült, szemközt a János-kereszt ácsolatú asztallal, „nem, nem, jó lesz nekem itt”, s úgy kuporodott ott, kezében a tört tésztával, amelyből felszállott a meleg, mint egy gyerek. Mint egy gyerek, aki otthon van. Az asszony nagykamasz fia kinyitotta a tűzhelyet, csutkát dobott rá. György barát a szeme körül kotorászott, mintha... mintha valami bántaná, valami nedvesség. Az asszony rászólt a fiára: „Ejnye, kieresztetted a füstöt.”-3 195 K-