Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
„...akkor nem ország ez többé, hanem Ferdinándnak adószedő tér, s ha úgy hozza, csatatér.” Zápolya tehát okosan gondolkodott: ha meg akarja tartani az ország egységét és létét, egyetlen lehetősége nyílik erre: a személyi jogfolytonosság. György barát Frangepán püspök érvelését a gyakorlatban alkalmazta, amikor minden szerződő féllel elfogadtatta: ha János királynak netán fia születnék, az majd Ferdinánd lányát vegye feleségül. Ez a megoldás Károly császár birodalmáig terjedő erőt kölcsönözhet az országnak. Egyszóval a szöveget jól megformálták. S most itt az új királyné, talán már testében hordozza az egyezség kibontakozásának reményét. Ezzel nem is lett volna semmi baj, de György barátot nem hagyta nyugodni a gondolat — ezért is babrált oly sokáig a konyhában —, hogy talán már az aláírás órájában elindult egy hírvivő — „kém, nyomorult, aljas besúgó, nem lehet másként nevezni” — a török szultáni udvar felé. De hiszen ez volt az erőtér. „Nem én mondtam János királynak, egyetlen esélye lehet, ha mindig fölismeri az idők erejét?” Egy ügyes kis lapáttal kiemelte a sütőlapról a gőzölgő gerezdeket, kavargóit a sütőtök illata, olyan fajta volt, amely hosszú ideig eláll a hűvös, huzatos kamrában, s György barát akárhogyan gondolkodott is, arra a következtetésre jutott, bizalmi emberét maga is kénytelen lesz elindítani a Márvány-tenger partjára. Végiggondolta a lehetőségeket: mi lenne, ha... és megint előkerült Károly császár személye. Hogyan lehetne rávenni vajon, hogy végre — katonával, fegyverrel és pénzzel — súlyt adjon az öccsének? Mert ha nem, Ferdinánd csak elveszíteni tudja az országot. Minden különösebb drámai felhang nélkül. Vagy — és ez is eszébe jutott — talán a francia királlyal kellene egyezkedni? A szultán jóindulatát francia gyeplőszárral gardírozni. A, nem, hessegette el, képtelen ötlet. Aztán ott volt a velencei dózse, elvégre az ő személye sem elvetendő. Nyomorult, erkölcstelenségben született fia, Gritti halála nem lehet akadály; maga a dózse is félt tőle, mire vetemedik az a szerencsétlen. Aztán ott van a pápa... Csakhogy... Akárhogyan is, a végén mindig arra a következtetésre jutott, minden esetben az egész európai és még azon is túlnyúló hatalmi lói E-
