Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

kissé nevetséges az érdekek összehordott, törékeny pillanatát, jó, hogy a török oda nem kanyarította a nevét —, mindenki megelégedéssel ült le az esti asztalhoz, hogy evéssel és ivással mélyítse el a közös tévhitet: a múlt és a jelen bizonytalanságát átemelték a jövő bizonyosságába.

János király és Ferdinánd király békességet kötött, belátták, két király nemigen ülhet egyszerre ugyanazon a trónon, ezért aztán kitalálták az egyezséget: János király halála után — mert a biológia törvényei inkább ezt diktálták — annak hatalma, vagyona és területe Ferdinándra száll, mögötte Károly császár európai hatalmával, amelyhez még az álnok, sunyi francia király támogatása is járulhat, ha éppen nem sző összeesküvést akár a törökkel is a hátsó udvarban, s talán a német fejedelemségek is megszelídülnek... — szóval rend lesz; ha meg János királynak kedvez az élet-szerencse, s utóda születnék, György barát könnyen elfogadtatta ezt a kitételt, mert senki nem gondolt már egy öregedő, gyöngülő ember ilyen tehetségére, ha tehát János királynak mégis gyermeke, nevezetesen fiúgyermeke születne, az majd elveszi Ferdinánd király leányát, s az egység a szerelem útvesztőiben politikai megoldást talál.

Ezt már több mint iróniának, gúnynak találták a felek. De a politika és a diplomácia, ez a legnevetségesebb emberi foglalatosság komoly arcot vág az óriáscsecsemő magatartáshoz.

Ha így van, tehát mindenki elfogadja az egyezséget — s így volt —, hozhatják is a jobbnál jobb borokat, volt ott szerémi és feltörekvő tokaji, jó mélyen beleültek a nagyurakba, püspökökbe, udvari méltóságokba, s jótékonyan elhódították őket, a szárnyassülteket abban a tudatban rágták, hogy végre béke van, és minden megoldódott.

György barát illő, de rezzenéstelen viselkedéssel elnézést kért a szép számúra duzzadt békeszerző társaságtól, gyönge gyomrára hivatkozva távol tartotta magát az étkezéstől. Nem is nagyon bánták ennek a kiismerhetetlen jellemnek a távozását. Legalább semmi zavaró közjáték, ha már egyszer jól érezhetik magukat.

György barát visszasietett a lakosztályába, s hogy bele ne botoljék, a gyors lépteknél jobb kezével kissé megemelte reverendája szélét, néhány percig léptei hangját sem lehetett hallani, mintha valami különös levegő járta volna át a két szobát és a hozzájuk-3 153 ÉL