Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
tikák — György barát kifejezésével: vélemények — ütötték-verték egymást. Kiderült, hogy János király érkezik, aki Ferdinánd király csapatai elől menekült. A szerzetesek aggódtak, a király és nagyszámú kísérete rövid időn belül felemészti a kolostor amúgy is szerényre fogott tartalékait. Ezzel persze szerették volna döntésre bírni György barátot, hogy végre vegye elő azt a vagyont, amelynek létezéséről mindenki meg volt győződve — egyedül György barát nem törődött vele. Merthogy fölhalmozott ezt-azt, s nagy részét titokban tartotta a sekrestyeszekrény mögött, de ez nem jelentett rendkívüli gazdagságot. „A világ vagyonát - mondta a barát - csak akkor használjuk és annyit használjunk belőle, amennyi emberi dolgaink végzéséhez feltétlenül szükséges.” No, ezt aztán megint nem értették. De most színt kellett vallania: hiszen talán már másnap megérkezik a királyi népség. Hogyan viselkedik majd? György barát megnyugtatta szerzetestársát, aki afféle kulcsárszerepet töltött be a kolostorban: gazdálkodott a meglévő javakkal — már amelyekről tudott. „Nem kell félni, hogy kifogyunk. Az idei termés most került be, egyébként meg nem lesznek sokan, mert ahogyan hallom, János király mostanában beéri szerény kísérettel is.” Tudta, a király nem nagy igényű. Hadnagyként édesanyjánál, a tescheni hercegnőnél szolgált; amolyan belső embernek számított, akinek persze szava nem volt, de sok mindent hallott. S olykor megjelent János, az erdélyi vajda. Ilyenkor a hercegnő riadtan fogadta: „Fiam, csak nincs valami baj?” Mert ilyen világot éltek: a baj hamarabb hozta az embereket, mint az öröm. Örömében mindenki szeret megmaradni magában, a bajban siet segítségért. „De már csak ilyen az ember!” — csapott reverendájára György barát, aztán intézkedett, rendezzenek be két egymásba nyíló szobát a királynak, „hadd érezze, hogy itt is király, mindenki másnak egy szűk cella jut, neki kettő”. A gazdasági épületekben meg elfér a kíséret. S igaza lett. Sápadt számú hívével érkezett a király. De ennél még sápadtabb volt Zápolya János tekintete. Talán maga sem tudta, mit akar. Hatalmat, uralmat, birtoklást, annak a nagyon régi, 119 K-
