Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
lye lett ebben a világban; nem szakította szét őket semmi, oda illett minden, a török utolsó tekintete is. Minden fájdalom a maga természetességével. Nem mintha ettől megszűnt volna a fájdalom vagy a bűntudat, hanem olyan fénytörést kaptak, amilyet se a hajnal, se a déli fény, és amikor este minden alábbhagy, az sem képes előidézni. György barát mélyen aludt. Még eszébe jutott, mit jelenthet vajon a kegyelem, de aztán megnyugodott: ha a magiszter sem tudja, akkor ő miért erőlködne? Elégedjen meg annyival, hogy kegyelem, s ne keresse annak a titkát, aminek talán nincs is titka. A rendtársak azt gondolták, György barát minden jóval telerakja a kolostort, s különösképpen a saját szobáját. De nem. Az ötvöskincseket hagyta a sekrestyeszekrény mögött, igaz, pontos feljegyzést készíttetett az ott lévő edényekről, kelyhekről, függőkről és mindenféle ékszerről. A földeket sem hagyták magukra — ha terem, hát terem, ha keveset, hát annyit; ez a régebbi szemlélet már elképzelhetetlen volt. S az erdőbirtokokat is kiköböztette: mennyi a benne található faállomány, mennyire van szükségük fűtésre, építőanyagnak. Ez a perjel aztán kegyetlen, gondolták, de amikor egyszer télen kilovagolt, bár kényszerből használta már a hátast, mert gyorsabb megoldás nemigen kínálkozott — szóval amikor kilovagolt, s körbejárta a környékbeli falvakat, és átfázva megérkezett, köpenyére ráfagyott a vizes hó, arcát ezer tüske szúrta útközben, a szél bőréhez csapkodta a levegőből aláhulló apró jégszilánkokat, morcosnak gondolták, pedig csak egyszerű utasítást adott: a kolostorudvaron tető alatt fölhalmozott tűzifát ki kell szállítani a falvakba és szétosztani. Na, de...?! Erre a szóra ő, az egykori udvari fűtőmester — gúnyolták is érte, „nézd, a kormos” — nem háborodott fel, mintha nem értené a kérdés igazi tartalmát, röviden megmagyarázta az aggályoskodó szerzetestársaknak: „Tudom, hogy aggodalmatokjogos. Ilyen időben, ilyen utakon bizony nehéz eleget tenni ennek. Ezért minden faluban szóltam, küldjenek erős ökörfogatot, amivel elszállíthatják.” Na, de...? „Miért? Nincs elegendő fánk?”-S3 107 K-
