Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete (Szeged, 1923)

April 27-én múlt 43 esztendeje, hogy Somogyi Károly esztergomi kanonok előszűr életében Szegeden járt és 43,000 kötetnyi, akkor körülbelül félmillió forintra becsült könyvtárát ajándékul ajánlotta fel az idegen városnak, amelyet sohasem látott s amely eddig nyilván sohase hallotta a Somogyi Károly nevét. Ilyesmit itt 1880-ig csak az Ezeregy éjszakában olvastak, amelynek mind a tizennyolc kötete megvolt a régi „Szegedvárosi Közkönyvtár“-ban, a víz előtt, de amikor ezt a 3000 kötetes kis könyvesszobát beleolvasztották a Somogyi-könyvtárba, akkor már nem volt belőle csak két kötet (A többit, mondjuk úgy, elvitte a víz, ámbár ha nem a víz vitte volna el, az is csak azt bizonyítaná, hogy akkor is voltak már Szegeden könyvkedvelő emberek.)

Olvasom az egykorú lapokban, a Szegedi Híradó-ban, meg a Szegedi Napló-ban, az elragadtatott vezércikkeket erről a királyokat megszégyenítő cselekedetről — a Napló -vezércikkét egy nagyra menendő fiatal riporter irta, Mikszáth Kálmánnak hívták — és próbálom belőlük kiérezni az akkori város szive verését Tudta-e ez a város, mit kap? Megérezte-e legnagyobb jótevőjét a kopott reverendás, roskatag aggastyánban, aki egyetlen díszét, a vörös cingulust szinte restelkedve takargatta el zsinóros kabátja szárnyával? Tudta-e, hogy ez a félénk, szégyenlős agg ember olyan tündöklő urimot és thummimot hord belül, amit az Isten csak kiválasztottainak osztogat? Tisztában volt-e vele, hogy ez a szelíd kékszemű pap a biblia csodáját cselekedte meg, szellemi árpakenyereket adván ennek a városnak, amelyek megsokszorozódnak az örökkévalóságig és mindenkor táplálására lesznek a lelkek éhes nyájainak? Terítettek-e eléje