Az Ideg-elmegyógyászat 50 éves története Esztergomban - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

kezelésben kell részesíteni ugyan úgy, mint más szakmák betegeit és a kezelésnek eredménye is van. Hogy ez a meggyőző feladat milyen nehéz volt, azt csak az tudja, aki végig csinálta. Az első hónapokban pl. mindenképpen „moribund” osztálynak óhajtották te­kinteni osztályunkat vagy a városban működő egyetlen idegszakrendelés csak debilis, psychopatha, krónikus neurastheniás betegeket utalt be. Külön küzdel­met jelentett az is, hogy elhárítsuk az elmebetegeinket addig ellátó kórházból 30-40 krónikus, szociális otthonba való beteg áthelyezését, mivel azok terüle­tünkhöz tartoztak. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a területen mindössze 94 elmebeteg szociális otthoni ágy volt nagyon vegyes diagnózisú betegekkel. Más szakmák orvosai az ideggyógyászatot alig tudták elkülöníteni az elme- gyógyászattól és a belgyógyászattól. Az agyi érbetegeket és neurotikusokat a belgyógyászat kezelte. Nem hallottak pl. a discus hernia műtéti gyógyításáról, a krónikus subduralis haematómáról, angiográfiáról, EEG-ről, EMG-ről. Nem ismerték a liquorvizsgálat fontosságát stb. Mindezt rövid hónapok alatt - még az átalakítás szakában - bizonyítani, illetve ismertetni kellett. A nehézségeket fo­kozta az is, hogy nem volt szakorvos, szakápoló, aki a főorvos szervező, gyógyító munkáját segítette volna. A tüdőosztály megszűnésével, az átmeneti hónapokat dr. Lehotka Mária belgyógyász hidalta át és belgyógyászati betegeket vett fel az osztályra. A főorvossal Debrecenből egy fiatal orvosnő és két szakképzett ideg- elmeszakápolónő jött, akik ebben az időben sokat segítettek az újonnan felvett ideg- és elmebetegek ellátásában. Külön ki kell emelni Wagner Nándor főápoló működését, aki már rövid idő alatt belátta, hogy az addigi, szinte szanatóriu­mi jellegű tüdőosztály mennyire különbözik egy akut betegeket ellátó és kezelő ideg-elmeosztálytól. Mindenre kiterjedő figyelme, fegyelmező magatartása, ala­pos ápolói szaktudása egyik legnagyobb segítőtársa lett a főorvosnak. A műszerek beszerzése, vizsgálatok megindítása, laboratóriumi munka meg­szervezése mellett szakápolói tanfolyamot is be kellett indítani és még né-ihány orvost szerezni, majd szakorvossá képezni. Meg kellett győzni a kórház vezetősé­gét és a megyei vezetőket arról, hogy mennyire más az ideg- és elmegyógyászat, mint ahogyan azt gondolják. Az elmegyógyászatban, abban az időben indult el a „nyitott kapu” elv megvalósítása. Ami szintén komoly problémát jelentett, hiszen mindenki félt az elmebetegektől, mivel azt gondolták, hogy a betegek szabadon, bármikor kimehetnek az épületből és megzavarják a város nyugalmát. 6

Next

/
Thumbnails
Contents