Az Ideg-elmegyógyászat 50 éves története Esztergomban - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

figyelme, fegyelmező magatartása, alapos ápolói szaktudása egyik legnagyobb segítőtársa lett a főorvosnak”.

Egy füzet keretei nem teszik lehetővé, hogy ezt én megtegyem, pedig az elmúlt 50 évnek ők voltak a névtelen hősei. Nélkülük Leel-Ossy tanár úr sem lehetett volna sikeres vezető. A sok-sok orvos kollega közül engedtessék meg, hogy 2 olyan doktorról - a professzor úr képzeletbeli egyetértésével - emlékezzek meg, akik más-más formában, de köthetőek az esztergomi ideg és elmeosztályhoz.

Dr. Révész Tamás

Kisvárdás született, fiatal éveit Székesfehérvárott töltötte. Az érettségi után orvosegyetemre jelentkezett a fővárosba. „Summa cum laude” minősítéssel végzett. Az egyetemen Szentágothai János professzor személyisége és előadásai alapvetően befolyásolták későbbi választásait. IV. évtől TDK-s, idegélettani kísérleteket végzett és a diploma kézbevételekor már tudta: ideg-és elmegyógyász lesz. Végzés után megnősült, felesége a bölcsészkaron végzett, történelem és könyvtár szakon.

Leel-Ossy Lóránt mellett indult a pályája. Tőle sajátította el a neuropatológia alapjait. Pályakezdésére egy írásában így emlékezett vissza:

„Négy évet töltöttem el a kedves Duna-parti városban, ahonnan gyakran fel tudtam járni Budapestre, például esti angol nyelvórákra, meg a orvoskari könyvtárba, mert a jó szakirodalmat csak így olvashattam. Az esztergomi évek után állást vállaltam a budapesti János Kórház ideg- és elmegyógyászatán, ahonnan módom volt rendszeresen bejárni a Lipótmezőre, Tariska István professzor neuropatológiai kutatólaboratóriumába. Ez a szakág egyre jobban érdekelt, akkoriban ezzel csak néhány többnyire neurológus szakember foglalkozott az országban.”

1985-től Angliában folytatódott Tudományos karriere. 1999 adjunktus,, majd docens lett. 2004-ben pedig már a neuropatológia professzorává nevezték ki.

Leel-Ossy professzorral soha nem szakította meg a kapcsolatát. Mindketten

24