Az Ideg-elmegyógyászat 50 éves története Esztergomban - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
A neuropatológiai laboratóriumban végzett munkának az eredménye Leel-Őssy Lóránt első, a tetanushoz társuló patológiai elváltozásokról Háberland Katalinnal és Balajthy Bélával közösen írt és az Acta Morphologica-ban közölt tudományos dolgozata. Ez az időszak későbbi pályafutását véglegesen meghatározta, elkötelezetté vált az ideggyógyászat és a neuropatológia iránt, bár ekkor még idegsebészeti terveket is dédelgetett. Balajthyval együtt gyakran volt jelen a Sántha professzor által végzett idegsebészeti műtéteken, ahol vagy a „fejnél” vagy a transfuziónál segédkeztek. Az ekkor kötött barátságai közül is kiemelkedik a Török Pálhoz, a Miskolci Megyei Kórház későbbi ideggyógyász, idegsebész főorvosához fűződő szoros barátsága, évtizedekre szóló szakmai együttműködése, amely élete végéig elkísérte. A tanulmányi és tudományos sikerek, valamint Sántha professzor támogatása az ambíciókkal teli fiatal Leel-Ossy Lóránt számára az egyetemi pályafutás lehetőségét csillantotta fel, amely azonban az ötvenes évek politikai viszonyai miatt nem valósulhatott meg. A korábban a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés alelnöki posztját is betöltő Sántha Kálmánt a diktatúra megfosztotta mind akadémikusi posztjától, mind katedrájától, és hamarosan elkezdődött a „rossz káder” Leel- Ossy Lóránt kálváriája is. Az akkori politikai légkörben a református lelkész és egykori országgyűlési képviselő fiának nem volt esélye az egyetemi állás elnyerésére, és volt idő, amikor még az is kérdéses volt, hogy vajon lehetséges-e számára az annyira áhított ideggyógyászati pályára való bejutás. Kiváló egyetemi eredményei ellenére a diploma megszerzése után, Debrecenben élő fiatal családjától távol, Miskolcon csak, mint mentőorvos kapott állást. A mentőknél teljesített három naponkénti 24 órás szolgálat azonban lehetővé tette, hogy meglévő szabad idejében a Bagothay László főorvos által vezetett miskolci ideg-elmegyógyászati osztályon díjtalan osztályos orvosi munkát végezzen. Ehhez, a katedrájától és akadémiai tagságától is megfosztott Sántha Kálmán ajánlása segítette hozzá, aki ekkor Balassagyarmaton vezette az ottani kórház ideg-elmegyógyászati osztályát. 1954-ben Leel-Ossy Lórántnak sikerült Debrecenben mentőorvosi állást kapnia, ami lehetővé tette, hogy szabadnapjain külön rektori engedéllyel externistaként klinikai munkát végezzen az idegklinikán, amelyet akkor Rusz Sándor vezetett megbízott klinikai igazgatóként. Ez adott lehetőséget arra is, hogy újra el tudjon mélyülni a neuropatológiai 22
