In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
ten. Ezért az irodalmat illetően is „mindent és sokat olvasó” voltam és vagyok: ponyvától a filozófiai, biográfiai, politikai, történelmi, természettudományos- ismeretterjesztő és verses művekig. Angoltudásomat ma is úgy fejlesztem, hogy angol regényeket olvasok. Aktívan zenéltem: zongorázni, majd tangóharmónikázni tanultam, és nagyon szerettem dalolni. Édesapám hegedült és elismerten szép baritonja volt, testvéreim is muzikálisak voltak. A saját családomban pedig a klasz- szikus műveket illett felismerni, mert feleségemnek abszolút hallása volt, Vásáry Tamás világhírű zongoraművész és karmester mellett nőtt fel, mint unokatestvére, aki gyermekkorától szívesen játszott és oktatott otthon is. A felismerő jellegű tudás mellett természetesen a zene mindig élményt jelentett és jelent számomra akár hallgatásról, akár játszásáról van szó. Szakmámban mindezek nagyon sokat segítettek, mert a pszichés problémák megoldására többször is az irodalomból vehettem példát. Arról nem is beszélek, hogy a magasan képzett betegekkel legalább olyan szinten kellett foglalkozni, amilyenen ők voltak. Sokszor nem elég az orvosi tekintély, hanem tudni kell verseket idézni, filozofálni, politizálni, és mindenről önálló véleményt alkotni. Szakmánk elmegyógyászati, pszichológiai részében elengedhetetlen az enciklopédista műveltség......... Esztergomi működésedből mit tartasz legfontosabbnak? Legfontosabbnak azt tartom, hogy akkoriban, kb. tíz év alatt egy országosan is elismert ideg-elmeosztályt alkottam, és kineveltem egy nagyon jó szakember gárdát. Ma már három osztályvezető főorvos, két főorvos, gondozó intézeti főorvos, hathét szakorvos és kb. ugyanannyi beosztott orvos dolgozik Esztergomban. És akkor még nem említettem az általam nevelt, eltávozott hét-nyolc szakorvost. Nem hanyagolható el az sem, hogy az akkori kollégákkal, betegekkel nagyon jó kapcsolat alakult ki, megszerettem őket, és ennek is köszönhető, hogy három elpályázási kísérletem után véglegesen Esztergom mellett döntöttem. Remélem, ahogy én nem bántam meg, hogy maradtam, úgy az akkori kollégák és a hozzám tartozó betegek sem, hiszen az utóbbi csoportból több százat még ma is név szerint ismerek. Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság elnökeként hogyan látod a város és a megye tudományos szellemi életét? Pesszimistán. Ilyen anyagi körülmények között az emberek elszakadnak a többnyire önzetlen tudományos munkától, de a szellemi, sőt a tiszta érzelmi élettől is. A fiatalok egyáltalán nem látogatják a rendezvényeket. Kivételt képez néhány „megszállott” egyén. A vidéki tudományos, szellemi élet még nehezebb, mint mondjuk 12
