Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

1901-ben született meg első gyermekük Miklós. Vándor Ödön puritánsága családszeretete legendás volt a Városban. Felesége többször elmondta „Ödön magának szerzetesnek kellett volna mennie!”

Vajon mit érezhetett ez az alapvetően magába zárkózó, de kiválóan képzett orvos, amikor 1908 májusában kisfia scarlátos lett és nem tudott rajta segíteni. Miklóska 1908. május 22-én meghalt.

Tökéletesen kiegészítették egymást. Gönczy határozott, lényegre törő, céltudatos egyénisége mellett, Vándor Ödönt a szorgalom, az aprólékos tudás, a szeretet jellemezte.

Ahhoz, hogy Gönczy Béla a XX. század egyik legjelentősebb esztergomi orvosa lett, Vándor Ödön jelentősen hozzájárult. Megszámlálhatatlan műtétek kapcsán asszisztált főnökének.

1915-ben szervezték át az alorvosi státuszt a kórházban és ekkor lett főorvos. 1920-tól ő lett a Simor Kórház osztályvezető főorvosa.

Esztergom és környékének elismert és szeretett gyógyítója volt. Tisztelet vette körül. Németül és latinul olvasott, szerette a zenét.

Ráérő idejében szívesen sétált a Vaskapu felé.

Amikor 1926-ban Vándor Ödön és Gönczy Béla elérték a nyugdíjkorhatárt, mind a kórházban, mind a városban általános volt az óhaj, hogy maradjanak még a helyükön. 1926. december 30-én a testületi ülésen a városatyák így fogalmaztak:

..."eminens érdeke, úgy a kórháznak, mint a város közösségének, hogy nevezettek a kórház vezetésében továbbra is részt vegyenek, s annak éléről még el ne távozzanak...személyük elvesztése feltétlen káros hatással lenne a kórház jó hírnevére és legjobb, illetve legeredményesebb működésére.”

Vándor Ödönt tehát dolgozott tovább. 1929-ben tiszteletbeli megyei főorvossá nevezték ki.

Az évek azonban nem múltak el nyomtalanul. Egyre többet betegeskedett. 1932 májusában Balatonfüredre utazott gyógykezelés céljából. Az állapota azonban nem javult. Hazakerülve újabb agyérgörcs érte.

89