Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

A család 1849-ben Székesfehérvárra költözött. Mindössze 2 évet töltöttek a koronázó városban, de ezalatt is olyan megbecsülést vívott ki magának, hogy amikor Esztergomba hívták, távozásakor 1851. március 17-én Székesfehérvár díszpolgári címmel jutalmazta. Esztergom megye főorvosa lett. Ezt a tisztet Kamenszky Istvántól vette át, annak halála után. A két megyei főorvos néhány méterre egymástól alussza örök álmát az esztergomi temetőben.

1806. február 28-án született Vácott. Iskoláit szülővárosában végezte el, és a pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát. 1831-től a Szent Rókus Kórház másodorvosa volt 2 évig, majd 1834-1849-ig Komárom megye főorvosa. Ebben az időszakban Tatán élt. Baráti kapcsolatokat ápolt a Sárközy, a Perczel, a Pázmándy és a Ghyczy családokkal. 15 éves munkásságát aranykereszttel honorálták.

1841-ben vette feleségül (2. házassága volt, első nejét rövid idő alatt elveszítette) kisfaludy Lipthay Borbálát, akivel 38 éven át élt boldog házasságban. Tatán született első gyermekük 1847. december 9-én, aki a Sándor nevet kapta. O már Esztergomban nevelkedett.

Az 1851-ben megüresedett megyei főorvosi állást Feichtinger Sándor ismételten is megpályázta, de először azt Tormay Károly, majd annak rövid ideig tartó regnálása után azt Schwarczel József nyerte el.

Feichtinger Sándor emlékiratában, bár sok egykori kollegájáról nyilatkozik kritikusan Schwarczel Józsefről a következőket írta: „A megyei 1867-iki restaurátio alkalmával megyei főorvossá ugyan nem választattam, de Dr. Schwerczel József riválisom - kiről más helyen méltánylólag megemlékeztem - tudtomra adta, hogy ő a káptalani orvosi állásáról, mint újjonan megválasztott megyei főorvos, le fog mondani és én, ezen hely elnyerésére pályázzak. Úgy is történt.”

Schwarczel József az 1855-iki cholerajárványban, és a városi kórházért végzett munkájáért további elismerésekben részesült.

76