Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

kollégánk után, befejezte földi pályafutását és belépett az örökkévalóságba.

Új évre új erőt gyűjteni, pihenni utazott külföldre, de immár csak hamvai térhettek haza szeretett szülővárosába, így a sors nem adta meg neki, hogy felkészüljön az ezerarcú halálra. A régi apostoli írás szerint „a jó Isten minden embernek kimérte, kinek hol a kezdete és hol a vége”. A gyászoló család vigasztalásául szeretném idézni a híres római költő Horatius szavait: „Non omnis moriar” - vagyis nem halok meg egészen, nem fed el végleg a sír, mivel mindenki hagy maga után az életbe vezető lábnyomokat, a családot, az immárfelnőtt gyerekeket, a családot összetartó Polák dr. reménységeit, valamint a rokonok, barátok, pályatársak, kollégák, a betegek megbecsülő szere tétét, jó emlékezetét...

Polák Gyula 1942. május 29- én született a magyar Rómában, a híres Esztergomban. 1966-ban kapott diplomát - summa cum laude eredménnyel - a Budapesti Orvos- tudományi Egyetem Általános Orvosi Karán, Végzése után itt, szülővárosában kezdett dolgozni a Városi Kórház Belgyógyászati osztályán. Hamar kitűnt orvosi tehetségével, ezért 1969-ben felhívták őt az akkoriban alakult budapesti Országos Kardiológiai Intézetbe, ahol haláláig dolgozott. Nagy tehetségnek indult, az 1970-es évek derekán ösztöndíjas orvosként bejárta az Egyesült Államokat és Angliát is. Dallas, Boston, London híres kardiológiai osztályain szívta magába a tudást és a nyugati világ szabad intellektuális levegőjét. Hazatérte után fényes csillagként emlegették a magyar kardiológia horizontján, pl. az elsők között kezdett echovizsgálatokat csinálni hazánkban. Hallatlan tudásra tett szert, különösen a magyarokat tizedelő szívkoszorúér-betegségek, az angina pectoris és a hypertonia gyógyszeres kezelésében. Fürkésző tekintetű, kitűnő diagnoszta volt, mindig mélyen a beszélgetőpartnere szemébe nézett ésfigyelt mindenre. Holisztikus szemléletű orvos volt, Hippokratész elveit követte, sohasem csak a betegséget, hanem mindig a beteg ember egészét kezelte.

67