Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

Az új igazgató egy hosszútávú rekonstrukciós tervet dolgozott ki.

Nem csak szakmailag volt optimista. 1934. február 15-én eljegyezte Csanády Líviát, Csanády László tokodi bányaigazgató lányát. Az esküvőre augusztusban került sor. A vőlegény tanúja Glatz Gyula polgármester, a mennyasszonyé dr. Rajner János főorvos volt.

Összességében, ha mérleget vonunk igazgatói működéséről, azt állapíthatjuk meg, hogy csaknem minden tervét teljesíteni tudta.

Eggenhofer Béla éjt nappallá téve dolgozott. Óriási szervező és szakmai munkát végzett. A Kórházbizottság jegyzőkönyvéből kiderült, hogy 12 hetet töltött állandó inspectióban.

A közvetlen háborús események külön fejezetet érdemelnek a kórház életében.

Az oroszok december 26-án érték el a várost. A kórház kiürítését és elköltözte- tését Eggenhofer Béla megoldhatatlannak tartotta, és erről tájékoztatta is a belügyminisztert. Ekkor Sárvárra rendelték és felmerült a felelősségre vonásának a gondolata is, de ezt a háborús események szerencsére már nem tették lehetővé. Eggenhofer 1945 nyarán 4 heti szabadságra kényszerült, mert annyit dolgozott, hogy kezein röntgen által okozott sebek keletkeztek.

1948. április 1-3 között, a minisztérium rendkívüli vizsgálatot indított a kórházban. Ennek a vizsgálatnak előre eldöntött célja volt Eggenhofer Béla menesztése. Ö lett Esztergomban a koncepciós perek első áldozata.

Komárom-Esztergom vármegye alispánja 1948. augusztus 25-napján fegyelmi úton felfüggesztette állásából és nyugdíjazta Eggenhofer Bélát.

1950. május 31-én otthonában hirtelen hunyt el. Az egykori dokumentumok halálokként koszorúér elmeszesedést írtak le. A 3 gyermekes családapa méltatlan mellőzését nem sokkal élte túl.

Igazi rehabilitálása ma is várat magára. Gönczy Béla és az igazgatói székben őt követő Eggenhofer Béla együttesen fél évszázadon keresztül irányították az esztergomi kórházban a betegellátást.

13