Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

Fia diákkorában az esztergomi ifjúság egyik vezéralakja, az orvosi egyetemet is kitűnő eredménnyel végezte el. A temetési szertartás után húga, Eggenhofer Kinga tanárnő mondta róla:

„1998. május 18-án Keszthelyen eltemettük bátyámat, dr. Eggenhofer Balázst, a hévízi kórház főigazgató-helyettes főorvosát. Másnap itt Esztergomban osztálytársai, ismerősei és számtalan betege búcsúzott tőle lélekben a belvárosi templom gyászmiséjén.

1935. november 28-án született Budapesten.

Iskoláit Esztergomban végezte. Még nem volt 14 éves, amikor édesapánk, dr. Eggenhofer Béla kórházigazgató főorvos - az itteni koncepciósperek első áldozata 1950-ben szívinfarktusban meghalt Attólfogva felelősséget érzett özvegy édesanyánk és két kisebb testvére iránt, miközben már készült az orvosi pályára.

1954-ben érettségizett a Szent István (akkor I. István) gimnáziumban, majd a budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán végzett 1962-ben. 1963-tól dolgozott a hévízi kórházban, ahol a reumatológiai szakvizsga megszerzésével 1972-tőlfőorvos, majd haláláig az intézet főigazgató-helyettese volt

Aktívan részt vett a szakmai és tudományos életben, előadásaival és közleményeivel, mint a Magyar Reumatológusok Egyesületének vezetőségi tagja. Munkássága elismeréseként előbb a Köztársasági Elnöki Arany, majd a Batthány-Strattmann- emlékéremmel tüntették ki.

Életét családjának, a betegek gyógyításának és a kórház munkájának szentelte. Orvosi tevékenysége ars poétikájaként azt vallotta, hogy az orvostudomány fokozatosfejlődése mellett is megmarad a három legősibb, legfontosabb gyógyír: a Hit, a Remény és a Szeretet, de köztük legnagyobb a Szeretet.”

—-----—xfr—-—4"

ii