In memoriam Dr. Gönczy Béla - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

védséghez kötődött. Katonai pályáját 1903-ban a budapesti hadapródiskolában kezdtel912-ben már tisztként szolgált. Zászlóalj parancsnoka Habsburg Károly, a későbbi utolsó magyar király volt. Az I világháborút végig harcolta, számtalanszor megsebesült. Sokadik, de legsúlyosabb sérülése a lábát érte 1916-ban. Ekkor hátországi szolgálatra osztották be.

A 2 háború között az ország különböző helyein teljesített szolgálatot. Ott volt az I. bécsi döntés értelmében visszatért területekre bevonuló csapatai között. Részt vett az erdélyi részek felszabadításában is.

1943 szeptemberében megromlott egészségi állapota miatt mindennemű szolgálatra alkalmatlanná nyilvánították. A következő évben a Kormányzótól ezredesi címet kapott. A háború végén, osztrák területen esett angol fogságba. Nem maradt külföldön. Családjával együtt hazatért.

Először Esztergomban testvérénél laktak. Prokopovitsch Ilona férje nem volt más, mint Gönczy Béla, az esztergomi Kolos Kórház első igazgatója! A 2 testvérnek a sorsa a kitelepítés lett. Prokopovisch Leo végül is elszomorító körülmények között 1960-ban halt meg Párádon.

Gönczy Leo három fia közül, Béla 1892. június 4-én szerzett diplomát Budapesten. 2 évvel később a Réczey klinikán kapta meg műtői oklevelét, majd 1895-ben törvényszéki orvosi képesítést is nyert.

Réczey Imre professzor (1848- 1913) klinikájáról olyan híres magyar sebészek kerültek ki, mint Verebély Tivadar, Kuzmik Pál, Borszéky Károly...Ilyen kollegák között tanulta meg Gönczy Béla a sebészet alapjait!

Az esztergomi kórházban,- mely akkortájt a mai Simor János utca

4