Az esztergomi belgyógyászat története I. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

mélyek részére, másik pedig közönséges betegek számára bútorozva egymástul egy konyhával elválasztva vannak.”

A kór és szegények házának állaga az évek múlásával fokozatosan romlott és a század utolsó évtizedében már egyre nehezebben tudott megfelelni a növekvő igényeknek is fokozatosan . A XIX. század második felében az intézményt olyan igazgatók irányították, mint Lőrinczy Rezső, Feichtinger Sándor, Mátray Ferenc és 1895- től Gönczy Béla. Mindannyian egy új, modern kórház építésének szükségében látták az esztergomi betegellátás jövőjét. Hosszú előkészítés után közülük Gönczy Béla lett az új kórház „életrehívója”.

A kórházat az építésre a legnagyobb adományozó Vaszary Kolosról nevezték el „Kolos KÓRHÁz”-nak.

Gönczy Béla sebész volt. A XIX. század a sebészek évszázada volt. Nem véletlen, hogy a század második felében épült magyarországi kórházaknak a vezetői szinte kivétel nélkül közülük kerültek ki.

Gönczy Béla jól választotta ki munkatársát Vándor Ödön személyében, aki évfolyamtársa volt az egyetemen. Öt tekinthetjük az esztergomi belgyógyászat megalapítójának. Harmonikus, zökkenőmentes volt a két doktor viszonya. Több mint 30 éven keresztül ők látták el Esztergom és környékének fekvőbetegeit. Sebészeti műtéteknél természetesen Vándor Ödön asszisztált igazgatójának, ő maga manualitását a szemészet területén fejtette ki, folytatva ezzel a Feichtinger Sándor által megkezdett szemészeti szakellátást.

Amikor a Város vezetésének 1932 végén bejelentette végleges nyugdíjba vonulásának szándékát a városatyák szükségesnek érezték, hogy 1933. január 30-i ülésükön jegyzőkönyvben örökítsék meg érdemeit és köszönetüket fejezzék ki ekképpen:

3