Az esztergomi belgyógyászat története I. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

állapították, hogy az I. pavilon, a Fertőző Osztály, az elme megfigyelő és a hullaház elkészült, de siralmas állapotban van a II. pavilon és a mosoda épülete.

Áldatlan körülmények között végezték a munkájukat a belgyógyászok. Fennmaradt egy dokumentum mely a teljesítményükről ad némi információt:

1941-ben került az esztergomi kórház belgyógyászatára Bense Imre, aki 1947-ig dolgozott itt. A későbbiekben haláláig (1997) meghatározó alakja volt Esztergom alapellátásának. (Életéről 100. születésnapján a Kolos Füzetek külön megemlékezett!). Álljon itt néhány rövid életrajzi adat: 1913. szeptember 26- án született Kecskeméten. Szegeden avatták orvossá 1941-ben.

„Több mint öt évtizedig gyógyította a város minden rendű és rangú betegét, hivatását naponta személyes példával hitelesítve. Szó szerint: az utolsó leheletéig!

Nemcsak termetével emelkedett ki. Az imponálóan okos kolléga és példás családapa élete nyitott könyv volt az esztergomiak szemében. Röviden összegezhető: semmi szenzáció, csupán dolgos hétköznapok, valamint ri- asztásos virrasztások végeláthatatlan sora”...írta róla Szállási Árpád. „Esztergom családorvosa” volt.

Dinnyés József így emlékezett rá:

„Nekem Imre bácsi - biztos nem sértődne meg a megszólításért - mert életében is így szólíthattam.

Édesapámmal baráti viszonyban volt, így, ha a családban bármilyen egészségügyi probléma adódott Imre Bácsi segítségét kértük. Nappal és éjjel is bármikor meg lehetett keresni.

11