200 éve született Feichtinger Sándor - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

és szegények házában a gyógyítási feltételek egyre nehezebbé váltak. Egyre több híve akadt annak a törekvésnek, - melyet Feichtinger is osztott hogy új kórházat kell építeni. Rigler Gusztáv hosszú memorandumban írt a kórház siralmas helyzetéről, ugyanakkor Feichtinger Sándorról így nyilatkozott:

„De nagyon fogsz csodálkozni, a betegek főkönyvét végiglapozod, gyönyörű gyógyulási arányt kell konstatálnod. Itt aztán meg kell hajolnod azon óriási tudás és tapasztalat előtt, mely a beteg-gyógyítást ily körülmények közt is, ily magas fokra emelte. Csodálni fogod a tudós főorvost, de ha elgondolod, hogy mit tehetne ily tehetség, szorgalom, önfeláldozás és tudomány egy hozzá méltó kórházban, elszorul a szíved”.

Feichtinger Sándor önéletírását 1884. november 11-én az alábbi sorokkal zárta;

„És most megbocsátasz Tisztelt Olvasó, hogy személyemnél oly sokáig időztem, mert minden alkalommal rámutatni akartam arra, hogy csak a testi és szellemi munka, a kitartás, a becsületesség, a haza javára való feláldozó törekvés ama fenséges eszmék, melyek hosszú évek során követettetvén, az egyénnek fennmaradást, megnyugvást, nem ritkán elismerést, sőtjutalmat is szerezni képesek”

Orvosi pályájának 50. évfordulóján, népes családján és rokonságán kívül sokan ünnepelték az agg orvos. A Fürdő Szállóban. Áldori Mór kollegái nevében, többek között a következőket mondta:

Az ünnepeltférfin, kit most 50 éves orvosi működése ritka fényű ünnepén kartársai és bajtársai nevében felköszönteni szerencsém van, a mi szeretett nesztorunk, nagyra becsült kartársnak, kit mindnyájan szeretettel és hódolattal veszünk körül. És mi vagyunk illetékesek ítéletet mondani azon óriási küzdelemről, melyet fél évszázados működése közben vívott. Mennyi átvirrasztott éjszaka, a fájdalom és szenvedés hány könnyei bántották a jó szívét. Az aggódó atyai szeretet kétségbeeséseit könnyei hányszor égették nemes, jó lelkét, amelyet szárítani legédesebb és legnemesebb gyönyöre volt. Hányszor sikerült ez Neki, mutatja e ritka fényes ünnep, melyre nesztorunk dicsőítésére városunk és a szomszéd városrészek szépei és polgárai java egybegyűltek. A katonát és a legtöbb közéleti pályán működőt 50 év után nyugalommal jutalmazzák. Csak az orvos nem ér rá pihenni. Csak az orvos teljesít utolsó leheletéig, melyet felavatása órájában fogadott. A mi ünnepelt nesztorunk itt van most is közöttünk, az élet zajló tengerén is és nem sóvárog nyugalom után. Pedig kezdettől fogva rögös

25