200 éve született Feichtinger Sándor - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak 1869-ben ismét belépett a társulatba. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1879-ben Budapesten tartott összejövetelén, melyen Feichtinger és fia ifjabb Feichtinger Sándor is részt vett, még született egy indítvány annak érdekében, hogy növeljék a természettudósok részvételét a vándorgyűlések megújításával, de ez kevés eredménnyel járt. Feichtinger Sándor és a Tudományos Akadémia Az Akadémián 1861-ben hozták létre a Matematika és Természettudományi Bizottságot, melynek az volt célja, hogy támogassa a hazai kutatókat Magyar- ország természeti értékeinek feltárásában. A kutatás eredményei a Matematikai és Természettudományi Közleményekben jelentek meg. Feichtingert a 60-as években foglalkoztatta, hogy részt vegyen a hazai flóra megírásában, így ő is bekapcsolódott a bizottság munkájába. Mivel az alföldi flóra kutatása terén, Esztergom környékén már tapasztalatokat szerzett, így olyan alföldi területekre látogatott el az Akadémia támogatásával, melynek növényzete alig volt ismert. Első nagyobb gyűjtőútja 1870-ben Torontál vármegyébe és a Csajkások kerületébe vezetett (Bács-Bodrog vármegyében, mai Szerbia). Az út során meglátogatta Fdaynald Lajost is, aki ekkor már kalocsai érsek volt. A következő évben Kraszna megyében (ma Szilágy megye, Románia) kutatott az Akadémia támogatásával, amelynek növényzetéről részletes leírást készített. Mindkét út tapasztalatait és a legfontosabb florisztikai eredményeit az Akadémia lapjában a Matematikai és Természettudományi Közleményekben jelentette meg (Jelentés a Csajkások kerülete, és Torontál vármegye flórája érdekében tett 1870. augusztus havi utazásomról, Krasznamegye és környéke flórájáról). Az Akadémia támogatta azt a társas kirándulást is 1872-ben, amely a Retye- zát hegységbe és környékére indult. Az expedíción részt vett többek között Hazslinszky Frigyes (1818-1896) a korszakvezető kriptogám (moha, zuzmó, gomba) kutatója, Klein Gyula (1844—1915) a Műszaki Egyetem növénytanszékének egyetemi tanára, az ekkor még egyetemi hallgató Simonkai Lajos (1851—1910), és Lojka Hugó (1844—1887) a fiatalon meghalt zuzmókutató. Feichtingert, aki a legidősebb volt a résztvevők közül, az út fáradalmai annyi14
