200 éve született Feichtinger Sándor - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
Láng Adolf Ferenc (1795-1863) HeujfelJános (1800-1857) Nendtvich Tamás (1782-1858) a 19. század második felében jelentőségét vesztette, ezért a tanszéket 1850-ben a bölcsészkarra helyezték át, ahol a tanárképzésben játszott fontos szerepet. Abban az időszakban, amikor a növénytan még az orvosi karon volt, jelentős botanikusok egész sora végzett az egyetemen mint orvos vagy gyógyszerész. Kiemelkedik közülük Kitaibel Pál, de szintén itt tanult Sadler József (1791-1849), Heuffel János (1800-1857), Nendtvich Tamás (1782-1858) és Láng Adolf Ferenc (1795-1863) is, akik munkájukkal jelentősen hozzájárultak a Kárpát-medence flórájának megismeréséhez. Feichtinger Sándor szintén a pesti egyetem orvosi karán kezdte meg tanulmányait az 1834-35-ös tanévtől. Ebben az időszakban Sadler József tanította a növénytant az egyetemen, aki ekkor már a Nemzeti Múzeum Természettárának is vezetője volt. Bár ő volt az utolsó nemzetközi szinten is elismert botanikus tanár az orvoskaron, Feichtingertől tudjuk, hogy „előadása nem volt oly jó, hogy tőle sokat lehetett volna tanulni”. Ennek ellenére Feichtinger már az egyetemi évei alatt megszerette a botanikát és számos kiránduláson gyűjtött és határozott növényeket. Az egyetemi évek alatt elsősorban Buda és Pest környékén botanizált, de már ebben az időszakban is gyűjtött növényeket Esztergom vidékén és távolabbi útjain. Feichtinger, bár nem írt részletesen kapcsolatukról, iskolatársai között említi Panchich Józsefet (Josif Pancic, 1814—1888), aki Feichtinger után két évvel 1842-ben végzett a pesti egyetemen. Pancic jelentős tudós volt, akit a szerb botanika atyjának is szoktak nevezni. A két kiváló botanikus neve Wagner János (1870—1955) 1915-ös munkájában is összekapcsolódott. Wágner specialistája volt az imola nemzetségnek ( Centaurea), és amikor Feichtinger Sándor Szegedre került herbáriumát megvizsgálta, egy új imola 10
