Kórházigazgatók Esztergomban II. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
Az új igazgató kinevezéséig Szontagh Csaba irányította a kórházat. Az ő feladata volt az Ideg- és Elmeosztály szétválásának megszervezése. Az osztály 205 ágyon /150 ágy az 1986-ban átadott épületben, 55 rehabilitációs ágy a Simor Intézetben / működött. Nem nehéz belátni, hogy ilyen nagy osztály irányítása, még egy olyan kivételes vezetői képességekkel rendelkező szakember számára is nehezen megoldható feladatot jelentett, mint Lell-Ossy professzor. Az új igazgatói állásra pályázatot írtak ki 1992. augusztus 15--i határidővel A döntést végül is az Önkormányzati testületben a szeptember 24-i ülésen hozták meg. Egy ad hoc bizottság vizsgálta a jelentkezőket. A bizottság elnöke Pusztai Erzsébet államtitkár volt, tagja pedig Könözsy László polgármester, a 2 alpolgármester, Balogh Péter és Kund Ferenc, Nemes Tamás az ÁNTSZ főorvosa, Karcsú József a Kamara elnöke, és Antalics Mihály, valamint Sólyom Olimpia képviselők. A 4 jelentkező közül egy főt magas életkora miatt nem hallgattak meg. Jákics és Kollár doktorok mellett Szontagh Csaba pályázott. Az ad hoc bizottság egyértelműen őt javasolta, így a Testület egyhangúan Szontagh Csabát bízta meg az igazgatói teendőkkel 5 éves időtartamra. Sok emberben élt a remény, hogy ezzel a döntéssel az intézmény megindulhat a felfele vezető úton. A rendszerváltást követően igen nehéz pénzügyi-gazdasági helyzetben volt a kórház. Az intézmény, döntően külső okok miatt, de fokozatosan eladósodott. Az új igazgató munkássága során ezt a tendenciát lényegesen nem tudta befolyásolni. Hogy mennyire meghatározó év volt a kórház történetében az 1993-as esztendő azt csak évek múlva érzékeltük. Nyugdíjazták a főorvosi kar döntő többségét. Az év végéig 11 vezető főorvos távozott az intézménytől. Új finanszírozási rendszer lett bevezetve. Egyesítették a két sebészeti osztályt esztergomi székhellyel. Óriási szerkezetátalakítások jellemezték igazgatásának éveit. Új osztályok alakultak, / aneszteziológia, reumatológia./ nevéhez köthető a minőségbiztosítás jelentőségének korai felismerése is. Az egyre súlyosbodó gazdasági válságból, kitörési pont kínálkozott a kórház működtetésének megyei kezekbe való adása. Ez meg is valósult. Azonban az ettől várt előnyöket / a megyei szorzó bevezetése, nagyobb pénzügyi támogatás/ nem kaptuk meg. 23