Kórházigazgatók Esztergomban II. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
1991 februárjában - valószínűleg már betegen - kapott felkérést Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek temetésével kapcsolatos egészségügyi biztosítás megszervezésére. Márciusban kezdődött az esemény előkészítése, az egészség- ügyi szolgálat szervezése. Nagy munka volt: kijelölni, összehangolni az elsősegélynyújtó helyeket, biztosítani a megfelelő eszközöket, felszereléseket, embereket; a kórház, rendelők, patikák készenléti ügyeletét. A hercegprímás temetésére május 4-én került sor. 1991. nyár elején súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Ebben az évben látogatott Magyarországra II. János Pál pápa, akinek első állomása, augusztus 16-án Esztergom volt. Ennek az eseménynek az egészségügyi biztosítását is megszervezte - és megtiszteltetésnek érezte, hogy őt bízták meg a feladattal - már nagy betegen, felhasználva a Mindszenty-temetéssel kapcsolatos tapasztalatokat. Az augusztus 16-án, 1530 órakor kezdődő pápai szentmisére már autóval kellett felvinni a Bazilikához, olyan gyenge volt. De boldog is, hogy vallásos ember lévén részt vehet egy ilyen nagy eseményen. Hosszú hónapokon át méltósággal viselte a szenvedést, amit a betegsége okozott. A kórház irányítását még a betegágy mellé szereltetett telefonon keresztül is folytatta, még az utolsó hónapokban is. Végül 1992. május 11-én az esti órákban elvesztette az eszméletét, mentő vitte a kórházba, ahol még négy napig feküdt eszméletlenül. Május 15-én éjfélkor halt meg családja körében, Isten akaratában megnyugodva. Dr. Mózsa Szabolcs így emlékezett rá 1992-ben az Esztergom és Vidéke c. lapban: „-Milyen ember, milyen orvos volt dr. Sinka Gábor?-Azon kevés emberekhez tartozott, akiknek nemcsak szakmája, hanem hivatása is volt. Mindig úgy érezte, hogy magánál nagyobbat kell szolgálnia: a gondjaira bízott betegeket. Szerette azokat, akik tanították, szerette azokat, akiket érdemes volt tanítani - és szeretetne is tanította őket. O csak szolgálni akart és nem tündökölni. Ezért ebben az értelemben sohasem érte csalódás. Mások kitüntetéseken, külső, múlandó jeleken mérik le saját értéküket. Dr. Sinka Gábor a kollegáinak és a betegeinek a jóváhagyó tekintetét érezte a legnagyobb megbecsülésnek ......Nehéz helyzetben lévő kollegáinak, amikor csak tehette, mentőkötelet dobott...Élete a minőségi ember élete volt, sziget-léttel, a hosszútávfutó magányosságával. Vele együtt lenni, vele együtt gondolkodni, vele együtt dolgozni élvezetes volt. „ 21
