Szendrei Róbert: Dr. Lőrinczy Rezső - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

Feichtinger Sándor a 48-as szabadságharcban az esztergomi katonai kórház vezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett. Úgy érezte ugyanakkor, hogy az esztergomi orvoskollégáitól (Hoffmann Vilmos és Lőrinczy Rezső) nem kapta meg azt a segítséget, ami szerinte elvárható lett volna. Önfeláldozó munkájáért elismerést remélt, de többszörösen is csalódnia kellett. A prímási hivatal is megszüntette alkalmazását. A megyei főorvosi állást sem ő nyerte el. Visszaemlékezésében hosszan sorolja azok neveit (és későbbi sorsukat), akik a nehéz időkben nem álltak mellé.

Szabó Mária, Lőrinczy Rezső utolsó hónapjairól így ír: „1876-ban még végigküzdötte a kolerajárványt... végrendeletének elkészítése után, október 28-án „2 és fél óra körül” elhunyt. Nem a járvány vitte el, hanem aphtisis tuberculosa” 52 ésféléves korában.”

Feichtinger Sándort később rehabilitálták és fokozatosan egyre nagyobb ívű pályát futott be. A sors érdekessége, hogy ezen az úton az első állomás a Lőrinczy József halálával megüresedett járási orvosi hivatal elfogadása volt 1858-ban.

Végezetül néhány gondolat erejéig foglalkozzunk a hasonszervi gyógyászattal, hisz Szállási tanár úr ezzel kapcsolatban írja le legkeményebb kritikáját Lőrinczy

Rezsőről.

Egy pillanatra térjünk vissza a Duna partjára, ahol Széchenyit kihúzták a vízből. Mellette ott volt háziorvosa Almási Balogh Pál. Később érkezett a hatósági orvos Lőrinczy Rezső. A legnagyobb magyar mellett 2 orvos nyújtott kezet egymásnak.

Nem célom itt Almási Balogh Pál (1794- 1867) életrajzával foglalkozni, de néhány életrajzi adat ide kívánkozik.

Ózdon született. Az egyetem után bejárta Németországot, ahol megismerkedett •^Samuel Hahnemann munkásságával, aki a homeopáthiás gyógymódok apostola volt. Elkötelezett gyakorlója lett ennek a gyógyítási elvnek. Egyformán lelkes híve volt a Széchenyieknek és Kossuthnak

22